Múzeumi műtárgyvédelem 12., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

E. Nagy Katalin: A koronázási palást restaurálásának előkészítése

A palást három sűrűn egymásra varrt szövetrétegből áll, melynek szín- és fonákoldalát a különböző korú és színű öltések borítják. A szövetrétegek egymásba épülnek, egymást összetartják.

Átalakítás: az egykor harang alakú miseruhát feltehetően a 13. században alakították palásttá. A felvágás mentén mindkét oldalát, valamint alsó szegélyét körben megcsonkították.

Javítások: a palásttá alakított miseruhát az évszázadok során folyamatosan javították. A vizsgálatok folyamán három nagyszabású javítást lehetett elkülöníteni egymástól.

Az első 1600-1650 között történhetett, amikorra a nehéz hímzéssel borított .selyemszövet már nagyon megrongálódhatott és ezért újabb, színes, mintásán szőtt itáliai selyemszövetre dolgozták rá /II. szövetréteg/, megőrizve a már akkor töredékes eredeti szövetet.

A tárgy iránti tisztelet és megbecsülés vezethette a javítókat, hogy még a legapróbb szövet- és himzéstöredékeket is megmentsék és beépítsék.

Az aranyfelületek kontúrvonala mentén - Ott ahol az aranyfonallal hímzés közben visszafordultak - az alapszövet elhasadt, ezáltal a hímzett részek elmozdultak. Javitáskor nem ügyeltek arra, hogy a töredékeket az eredeti formának megfelelően rögzítsék. Nem állapítható meg, hogy a másodlagosan felhasznált himzéstöredékek - azok, amelyek egykoruak a palásttal, de alapszövetükben eltérnek, illetve azok, amelyek azonosak vele - mikor kerültek a palástra.

A második javítás 1848 előtt történhetett, idejét források híján pontosabban meghatározni nem lehet. A palást 24. képmezejében levő hímzett felirat /"SZENTE"/ feltehetően a javító nevét jelöli. Ismert tény, miszerint az 1848-as szabadságharc utolsó szakaszában először Orsován, majd egy Duna-parti füzesben ásták el a palástot. 1853-ban találtak rá a kivül-belül megrozsdásodott ládára á nedves földben. Az átnedvesedett palást vizfoltjai a fonákoldalon ma jól láthatóak az egyszínű bordó szöveten /III. szövet- réteg/ .

Az utolsó, harmadik javítás Ferenc József 1867-es koronázására, ugyanerre a szövetre készült. Erről a javításról Írásos adatunk van a koronaőrök által felvett leltárból. "Ezen palást olyan rossz állapotban létezett, hogy Klein divatárusnő, illetőleg himzőnő annak kijavításával ötödmagával 14 napig működött."