Múzeumi műtárgyvédelem 12., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Roelofs, Wilma: Műtárgyak szerves festékeinek és kötőanyagainak vizsgálatánál alkalmazott különböző módszerek
Vizsgálat: a. Egy keresztmetszet mikroszkópiái színezése; ekkor azonban csak az válik kivehetővé, hogy olajról, vagy állati enyvről van-e szó, kérdésünkre tehát nem ad választ. b. A mintát szét kell választani, hogy a harmadik réteg szabaddá váljék. Ennek következtében a vizsgálandó minta tömege még kisebb lesz /a veszteség miatt/. Meghatározás a DC-módszerrel. Ehhez a próbamintát aminosavakban hidrolizálni kell. Azonban még ezután sem kapunk olyan eredményt, hogy egybehangzó azonosítást érjünk el. Most tehát a HPLC mutatna kiutat, mert ezzel az aminosavakat nemcsak minőségileg, hanem mennyiségileg is meg lehet határozni, és csak igy történhet meg a végleges azonosítás . A kötőanyag és festékanyag kérdéseinek megválaszolásához a- zonban vizsgálati programra van szükségünk. A Központi Laboratórium ezekhez a vizsgálatokhoz az alábbi programokat dolgozta ki; a HPLC-eljárás segítségével ezek a problémák tisztázhatók: 1. Festékanyagok: IR-vizsgálatok /már elvégezve/ DC /már elvégezve/ DC + IR /már elvégezve/ HPLC /megkezdve/ Munkamenet: a. tiszta festékanyagok b. hidrolizálásra kerülő festékanyagok c. textilszinezékek, ezután hidrolizálás d. műtárgyak mintáinak elemzése. 2. Állati enyvek: IR /már elvégezve/ DC /már elvégezve/ DC + IR /megkezdve/ HPLC /megkezdve/ Munkamenet: a. tiszta aminosavak b. PTH-aminosavak c. OPA-aminosavak d. állati enyvek hidrolizálása e. műtárgyak mintáinak elemzése 3. Gyanták: GC /jövőbeli program/ IR /már elvégezve/ DC /már elvégezve/ HPLC /jövőbeli program/ 304
