Múzeumi műtárgyvédelem 12., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Oddy, Andrew: Antik ékszerek mint technikatörténeti információk forrásai : a drótkészítés technikájának tanulmányozása

závetőleges hossza 4,3 cm, átmérője 0,5 mm, tömege 1,289 g./

9

Leltári száma: 25925:4900. Felszínén finom barázdálódás húzódik, az átmérő állandó. Nyilvánvaló, hogy húzással készült.

3. Vastag aranydrótdarab /hossza kb. 14 cm, átmérője kb. 1 mm, tömege 3,349 g/, mely Öland szigetéről, Gärdslösa egyházközségből került elő. Leltári száma: 4763 /stockholmi Statens Histo- riska Museum/. A drót felszíne egészen sima, gondosan kerekített. Nincs nyoma csavarásnak vagy húzásnak, s mivel a végei valamicskét elkeskenyednek, feltétlezhetjük, hogy kalapálással készült.

4. A Hög Edsteinben talált kincs egy darabja /kb. i.sz. 550, Svédország, Bohuslán megye, Kville egyházközség/. A leletegyüttes a stockholmi Statens Historiska Museum-ban található 3186-os leltári szám alatt.10

4.1. Kisméretű aranyspirál /tömege 0,522 g/. Felszínének vizsgálata azt mutatja, hogy két külön futó spirál van rajta, melyből tömb csavarásra következtethetünk.

4.2. Egy pár aranyhuzal, melyet összecsavartak, utána pedig spirálalakban feltekertek /tömege 3,821 g/. A felszín vizsgálata során sik lapokat és redőket találunk, a kalapálással készült drót jellemzőit.

4.3. és 4.4. Csomózott végű aranygyűrűk /tömegük 1,5129, illetve 0,386 g/. Mindkét gyűrű elkopott, de a kalapálás jelei - lapos felületek illetve redők - találhatók rajtuk.

5. A keleti gót leletkincs darabja /i.sz. 6. század első fele, San Marinoi Köztársaság, Domagnano/. A British Museum Középkori Mükincsgyüjteményének darabjai.

5.1. Két darabból álló aranylánc, melyet csomózott végű aranyhurok fog össze. /ld. 4.3. illetve 4,4./ Leltári száma: 1933.

11 12

4-~5. ’ A lánc szemein spirális gyűrődések láthatók, mely azt

igazolja, hogy a szemeket tömbcsavarás6al készítették /3. ábra/.

245