Múzeumi műtárgyvédelem 12., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Oddy, Andrew: Antik ékszerek mint technikatörténeti információk forrásai : a drótkészítés technikájának tanulmányozása
ODDY, Andrew Antik ékszerek, mint technikatörténeti Információk forráaai: a drótkéazitéa technikáiénak tanulmányo- záaa összefoglalás - A dolgozat arról szól, hogy a korai középkorban /i.sz. 10. század előtt/ milyen technikát használtak a huzalkészi- tésre Észak-Európában, illetve Itáliában. Az eredmények azt igazolják, hogy a tömbcsavarás ekkorra széles körben elterjedt, de használták a kalapálást, illetve a lemezcsavarást is. A húzás rit- kán használatos eljárás volt, bár a huzóvasat feltehetően ekkoriban találták fel. Bevezetés Manapság a huzal úgy készül, hogy a fémrudat fokozatosan szűkülő lyukakon húzzák át, ilymódon csökkentve annak átmérőjét. A műveletet dróthúzásnak nevezik; első Ízben Theophilus irta le a 12. század elején,'1' első illusztrációi pedig a 14. század végéről, 2 a 15. század elejéről származnak. Biztosra vehető azonban, hogy a dróthúzás eredete a 12. századnál korábbra nyúlik vissza, bár mind máig sincs általános egyetértés a tudósok között abban, hogy mikor és hol alakult ki. A dróthúzás eredetére vonatkozó bizonyítékokat nemrégiben 3 Oddy tekintette át. Meggyőződése szerint a huzalkészités e techni káját nem ismerték Britannia római kori szakaszában, s a módszex* feltalálását a szerző a koraközépkori időszakra /i.sz. 5. század/ teszi. A dróthüzás feltalálása előtt a kézi huzalkészitésnek hatféle módszerét ismerték: Kalapálás, tömbcsavarás, lemezcsavarás, lemezhuzás,4’^ hajlitás^ és öntés.^ A dolgozat célja a számos középkori tárgyon fellelhető drótleletek bemutatása és illusztrálása. A tárgyakat a szerző mikroszkóppal, maximum 50-szeres nagyítás sál vizsgálta.Ebből kiderül, hogy kézi erővel, illetve húzással 243