Múzeumi műtárgyvédelem 12., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

T. Knotik Márta: Egylapos zászlók restaurálása

vizet használtunk, melyet a még nedves, de formájára kisimogatott zászló damasztjára porlasztóval vittünk fel.

A negyedik lényeges lépés az alátámasztásra kiválasztott pup- lin szinárnyalatának megválasztása volt. Ugyanis a zászló a napfény és eső hatására foltosán fakult ki. Ebben az esetben a legnagyobb hiányok környékének tónusát vettük alapul. Ott látszott ki a legtöbb az alábélelőből és ezzel kellett visszanyernünk a zászló selyemszövetének egységét.

Az ötödik lényeges lépés az arannyal festett leveles indázat rögzitése az alábélelőhöz. Ha csak a selyemszövetet rögzítettük volna a szokott módon a puplinhoz /erről lásd a szerző Zászlók restaurálásáról, Veszprémi Múzeumok Közleményei 10. kötet, 457. oldal, cikkét/, úgy idővel a festett indázat kiszakadt volna a gyenge selyemdamasztból. Ezért az aranyfestésü indázat belső, bar>- na vonalrajzán bizonyos ritmusban hosszabb öltéseket helyeztünk el.

A végső lépés a zászló kiállitásmódjának eldöntése volt. Ehhez a zászló egyenlőszáru, fecskefarku alakjára szabott furnir lemezt használtunk. Az előzőleg testetlen molinóra férceit, restaurált zászlót a molinónál fogva erősítettük a falemezre és a lemezt függesztettük a kiállítási felületre. A kiállítás e módját a céhzászló évek óta jól birja.

Úgy érezzük, hogy az 1852-ben készült szegedi kovácscéh- zászló helyreállításával elért esztétikai hatás és élmény, amelyet tapasztalataink szerint a kiállítás látogatóiban kelt, igazolja megmentésének választott útját.

201