Múzeumi műtárgyvédelem 12., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
T. Knotik Márta: Egylapos zászlók restaurálása
T. KNOTIK Márta Egylapos zászlók restaurálása összefoglalás - Egy 19. századi damaszt céhzászló annyira gyenge állapotban volt, hogy a restauráláshoz fel kellett áldozni a hátoldalt, a szinoldal megmentése érdekében. Megfelelő tisztitás és pótlás után a zászló kiállítására is javaslatot tettek. A Szegedi Móra Ferenc Muzeum néprajzi gyűjteménye 19. századi céhzászlajának helyreállitása nehéz döntés elé állította a szak embereket. Az 1852-ben a kovácscéh számára készült zászló egylapos, mind két oldalán festett: festményekkel és gazdag leveles indázattal . . I díszített. A zászló lapját zöld selyemdamasztból szabták. A damaszt mintázata igen divatos lehetett, mert a korabeli zászlók nagyrészt ilyen damasztból készültek, különböző színekben. A damasztok állapotára jellemző, hogy igen rossz megtartásu- ak. A szövet vékony láncfonalai eltöredeztek és porszerüen kihullottak, majd a szabadon maradt vastagabb vetülékek nagy részére is ez a sors várt. Mindezt feltételezhetően két tényező okozza: egyrészt a fonalak gyengébb kikészítése, másrészt a festésükhöz használt színezékek rossz minősége. Csak ezután érvényesülnek az olyan tényezők, mint a hosszú használat, a napfény, az eső, a szél, a rúdra csavarás, hiszen az utóbbiak a 18-19. század fordulóján készült zászlókra éppúgy vonatkoznak, s azok selyemszövete mégis el- lenállóbb. Az 1852-es kovácscéh-zászló már a múlt század utolsó évtizedében aggasztó látványt nyújthatott, mert továbbmentésére két zsi199
