Múzeumi műtárgyvédelem 12., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Happach, Friederike: Textilkonzerválás és restaurálás a halberstadti dóm gyűjteményében

Mária-szobor ruhácskái, számtalan szövetdarab, melyeket egy időben javitőfoltnak használtak, ereklyeboritók és végül ásatások leletei. A felsoroltak között igen értékes darabok vannak, amelyek nemcsak koruk és ritkaságuk miatt, hanem művészi minőségüknél és technikájuknál fogva is nemzetközi jelentőségűek.

A középkori ornamentika gazdag skálája látható rajtuk, pl. egyedül a 40-50 különböző gránátalmaminta. A nagy hurkolt szőnyegek, a különleges technikájú csomózott szőnyegmaradványok, melyek láncfonalain "spanyol csomót" találunk - egyedülállók, s a tájék 12-13. században szokatlan technikai és művészi teljesitményéről tanúskodnak. A legkülönbözőbb himzési technikákat tanulmányozhatjuk itt: a legfinomabb fehérhimzést, gazdag geometriai ábrákkal, gyöngyhimzést helyi folyami és szines üveggyönggyel, bizánci, angol és német eredetű aranyhimzést, szines selyemhimzést egészen a

16. század domboruhimzéséig. Ehhez jön még a 10-11. század bizánci ritzanyagából valamint a 13. és 14. század iszlám és olasz selyemanyagából készült selyem- és brokátszövet egészen a 15. és 16. századi nagymintázatu gránátalmabársonyig.

A textiliák minden szépségük ellenére magukon viselik a múlandóság elmaradhatatlan nyomait. A növényi vagy állati eredetű szálak szerves anyagai folytonosan bomlanak. Elsőként itt a már nagyon régi, mechanikai sérülések említendők, melyek a használat révén keletkeztek. így a legtöbb papi ruha elülső részén kikopott, a selyemanyag vékony, lyukacsos és foltozott, az aranyszálak és a bársony elnyűtt. A sérült öltözékeket foltnak használták, vagy uj használati tárggyá dolgozták át. így pl. világoszöld olasz lampasz szövetből készült két gótikus zászló a 14. században, amelyekhez egy vecsernyepalást anyagát használták fel. A zászlókat talán a 15. században két sokkal régebbi bizánci himzéssel, a 12. század végéről származó eucharisztikus kendővel szegték be. A nagy románkori hurkolt szőnyegekről levágták a körbefutó meander- és pálmalevél-diszszegélyt, s részben sérülések foltozására, alávagy rátevésre használták. Ugyanez történt a csomózott szőnyegekkel. A gyapjú barna vagy fekete szinüre festésekor a gyapjuszálak a vasoxidpáctól törékennyé váltak, és részben kihullottak a kontúrokból. A rossz raktározás vagy felakasztás következtében az ö- regedéstől meggyengült szálakban ráncok, törések vagy szakadások keletkeztek. A színváltozások kémiai-fizikai ártalmakat mutatnak.

142