Múzeumi műtárgyvédelem 11., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
A műtárgy, mint történeti és készítéstechnikai információk forrása - Velledits Lajos: Szárnyasoltárok tervezésének kérdései a középkorban
A középkori tervrajzok olvashatósága a szakaszok egymáshoz viszonyított geometrikus összefüggésében rejlik. Az ilyen módon tárolt adatok fölöslegessé teszik a kicáinyités mértékének meghatározását, vagy a távolságok bekottázását. Elegendő valamilyen geometrikus idomnak egy méretét megadni, és minden további ennek a méretnek a függvénye. Tetszőleges méretben végezhető el a szerkesztés, a szakaszok közötti arányok változatlanok maradnak. A bécsi Akadémia der bildenden Künste gyűjteményében megmaradt tervrajzot nyilvánvalóan két egymáshoz képest 45°-kal elfordított négyzetből alakították ki. /3. ábra/ Hasonló megoldást látunk a következő tervrajzon is, szintén a bécsi gyűjteményből /4. ábra/. A rajz hátoldala az egyes profilokhoz szükséges szerkesztést mutatja be, a korábban már látott két azonos méretű négyzet segítségével /5. ábra/. A geometrikus összefüggések teszik lehetővé, hogy a kövek tökéletesen illeszkedjenek, még akkor is, ha például a boltozathoz szükséges bordák köveit más-más kőfaragó készítette. A két tervezési módszer közötti különbség az asztalosmunkáknál is megmutatkozik. Ha az asztalos műhelytől egy egészen egyszerű keretet akarok rendelni, rajzot adok az asztalosok kezébe /6. ábra/. A rajzon feltüntetek minden méretet, mégpedig annyit, a- mennyi éppen szükséges a profil elkészítéséhez. A középkorban egy profilhoz legföljebb egy méretet adtak, vagy ezt az egy méretet is valamilyen más, nagyobb egységből szerkesztették ki /7. ábra/. Számunkra már magától értetődő, hogy az előbbi módon közöljük pontos elképzeléseinket az asztalosokkal. Ámde a középkor kézműveseinek éppen a körzővel és vonalzóval kirajzolható méretmeghatározás volt a természetes. Anakronisztikus lenne azt feltételeznünk, hogy a különböző szakmákban más és más tervezési mód divott. A kőfaragók, az ácsok, az asztalosok, az ötvösök egyaránt ezzel a módszerrel szerkesztették ki a szükséges elemeket és azok helyeit az egészen belül. A gótika egységes formakincsének kialakulásában nem csekély szerepet játszott az egységes tervezési mód /8. ábra/. Most röviden egy olyan középkori rajzrészletet fogunk elemezni, amelyet az oltárok szerkesztésénél is haszonnal idézhetünk, A bécsi Akadémia der Bildenden Künste középkori rajzgyüjteményéből 98
