Múzeumi műtárgyvédelem 11., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

A műtárgy, mint történeti és készítéstechnikai információk forrása - Velledits Lajos: Szárnyasoltárok tervezésének kérdései a középkorban

A különböző módszerek:- A radiológus, aki - tegyük fel - röntgenfluoreszcenciás elemzést végez a festéken, az elektronhéjak szerkezetét próbálja felderíteni, hogy következtessen a vizsgált festékre.- A művészettörténész, aki a *ü szellemi hátterét kutatja, célja érdekében hosszú kirándulásokat tesz a történelemtudományban, az irodalomban, vagy egy-egy korszak filozófiai gondolkodásában .

Hasonló a helyzet, ha a középkori szárnyasoltárok tervezésével kapcsolatos kérdéseket próbáljuk megvizsgálni, azzal a céllal, hogy meggyőzően rekonstruálhassuk a töredékesen megmaradt részeket. Ilyenkor meglehetősen el kell távolodnunk magától a műtárgytól, és jó áttekinthetést kell szereznünk a korszak tervezéstechnikai kérdéseiről. Erre a területre tévedve a dokumentumok meglehetősen hiányosak, a kutatás nem rendelkezik bevált módszerek kel, arról nem is beszélve, hogy az emberek többnyire fejcsóválva, vagy fanyalogva fogadják a legtöbb erről szóló tanulmányt. A kutatók ugyanis önkéntelenül belebonyolódnak az arányelméletekbe, ez pedig tág teret kinál a spekulációnak, vagy ahogyan Ervin Panovsky mondja: "Az arányok kutatója túlságosan gyakran enged a csábításnak, hogy azt olvassa ki a tárgyból, amit éppen ő rakott beléjük." Azért, hogy a buktatókat elkerüljük a középkori tervezés sajátosságait kizárólag mint munkamódszert, mint az építészek és kézművesek segédeszközeit kell vizsgálnunk.

A középkor tervezési módszerének megértéséhez vessünk össze egy ma készült építészeti tervrajzot néhány középkori rajzzal. /1-es, 2-es ábra./ Mindkettőt felfoghatjuk úgy, mint bizonyos számú, különböző méretű szakasz rögzítését, az épület különböző méreteinek rajzban tárolását. A rajzok elengedhetetlen feltétele, hogy a kivitelező számára olvasható legyen. A mai épitész arányosan kicsinyítve rögziti az elképzeléseit, méretarányosan rajzol és a kicsinyítés mértékét arányszámban adja meg - lehetőleg a 10- es számrendszerben. A fejszámolás kiküszöbölésére pedig a valóságos méreteket - általánosan elfogadott gyakorlat szerint - hosszmértékben fejezi ki, számokkal is rögziti. Egyszóval a rajzot "kot tázza."

96