Múzeumi műtárgyvédelem 11., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

A műtárgy, mint történeti és készítéstechnikai információk forrása - Szalay Zoltán: Egy kazula restaurálása, kultúrtörténeti vonatkozásokkal

az állatfajt nem tudtuk megállapítani. Ilyen technikát csak jóval késóbbi időkből ismerünk. /Dr. Entz Géza szóbeli közlése./ Szakálla sodrott rézdrótból készült. Madeirás kikészítés már a 16 század elejéről ismeretes /dr. Endrei Walter szóbeli közlése/. A kazula szélén körbefutó halványkék szegély /dr. Fábián János esperes-kanonok szerint/ nem indokolt, de kézi sodrású fonalból, kézi szövéssel készült és valószinüleg régebben került a kazulá- ra /2. kép/. A kereszt lábánál gyászoló csoport nem volt.

A restaurálás előtt felvetődött, hogy az alapanyag és a kereszt valószinüleg nem tartozik össze. Ezért talán célszerű a keresztet uj alapra átülteni, mivel az eredeti nagyon rossz állapotban van.

A kazula szétszedésekor kiderült, hogy a barokk szabású mellrész egy későbbi átszabás eredménye. Az eredeti szabás - mint a

3. képen látható - egyenes vonalú volt. Az eredeti részek felszab dalva, hiánytalanul megtalálhatók a mellrészbe épitve. A kazula középső merevitő bélése durva, egyenetlenül sodrott fehér gyapjú- szálból készült, vászonkötéssel. A belső bélés rózsaszínű, keményített lenvászon. A bélés az későbbinek tűnik a többi résznél, mivel egy darabból van szabva. Mindezt figyelembe véve, azt javasoltam, hogy restauráljuk a meglévő alapszövetet is.

A kazula korának meghatározásában a legtöbb gondot a bőrszobor okozza. Ábrázolási módja meglehetősen korainak tűnik /4. kép/ Domboritási technikája a szoborhimzési technikából vezethető le, mint az 5. képen is kivehető. Tehát valószinüleg a bőrszobortech- nika egy korai példányával állunk szemben. Minthogy a plasztika kitöltése himzési technikával készült, szükség volt merevitő alátétre is. Ez papirból készült, éspedig nyomdatiszta könyv, vagy egyéb irat felhasználásával. A papirt az eredeti öltésekkel át- varrták. A szövegben Magister Philippus Melanchton-t emlitették /6. kép/, ami kétségtelenül evangélikus szövegre utal. A betüe- lerazéskor arra következtethettünk, hogy a nyomtatott szöveg 1530- ig készülhetett, Wittenbergben, Hans Luft nyomdájában. Ott a jellemző betűtípusokat vizsgáltam, és pedig a nagy U, D, G, S betűket, amelyeket 1530-ig használtak.

88