Múzeumi műtárgyvédelem 11., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
A műtárgy, mint történeti és készítéstechnikai információk forrása - Morgós András - Nagy József - Pálossy Lászlóné: Szilikonok a restaurálásban és a konzerválásban
A témakörben összefoglaló jellegű bibliográfiák és cikkek is meg13 m is jelentek, amelyek főképp kövek védelmére vonatkoznak. ’ ’ A b. csoportba tartozó szilikonok alkalmazása a műtárgyvédelemben újabb keletű, alig 10-20 éves múltra tekinthet vissza. A műemlékvédelemben a szilikonok, mint hidrofóbizáló szerek széles körűen elterjedtek, ennek összefoglalását adja Stambolov és van Asperen de Boer.16 A műtárgyvédelemben a szilikonokat használják negatívok levételére, ragasztószerként, tömítőanyagként. Széles körben elterjedtek a szilikonkaucsuk tárgyak, illetve ezek részei negativ formájának másolatokhoz és kiegészítésekhez szükséges levételére. Előnyös tulajdonságuk, hogy kötéskor alig zsugorodnak, igy a formát, felületet mérethüen másolják. Sok típusuk közül kiválasztható a célnak legmegfelelőbb, a hig, jól folyó - finoman megmunkált felületeket szépen másoló - vagy a sűrű, függőleges felületen is megmaradó, pasztaszerü anyag, stb. Emellett különböző keménységű és rugalmasságú, valamint szakadásálló tipusok is léteznek. A legjobban a Wacker Chemie és a Dow Corning ^ 17 cég gyártmányai váltak be. A másolás technikájának és megoldá- ^ 18 sainak széles körű az irodalma. Szilikonkaucsuk segitségével állították helyre pl. Michelangelo megrongált Pieta-ját,19 vagy ké. I 20 szitettek másolatot 1962-ben az Altamira barlang részleteiről. A szilikonragasztók és réstömitőanyagok azonos felépitésüek. A polisziloxán lánc végén hidroxil csoportok vannak, amelyek az előállításkor hálósitókkal reagálnak, beköthető terméket képezve. A levegő nedvességének hatására a hálósodás /bekötés/ lejátszódik, miközben bomlástermékek /aminok, ecetsav vagy oximok/ keletkeznek. Ilyen anyagokat használnak szilikonnegativok összera- gasztásához, bőrök élben ragasztására. Ahol kisebb hiány van, bőrpótlásra bőrpor hozzáadásával használhatók. Előnyük, hogy az anyagba nem szívódnak be, toluolos vagy xilolos duzzasztás után eltá- volithatók. Ezek a tulajdonságok textil ragasztására különösen alkalmassá teszi. Pergamenek ragasztására ezért jó, mert rugalmassága miatt nem "huzza" meg a pergament. A ragasztás tartósságát mutatja az, hogy a mintegy 10 éve restaurált 16. századi bőrkö261
