Múzeumi műtárgyvédelem 11., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
A műtárgy, mint történeti és készítéstechnikai információk forrása - Orcsik Éva: A mészkő tisztításának és konzerválásának elméleti és gyakorlati kérdései
Áttérve a kőkonzerválásra és csak érintve ennek vitás kérdéseit, főleg a különböző szilikon alapú és a különböző összetételű akrilát műgyanták közti különbségre érdemes rámutatni. Mindkét vegyületcsaládnak igen sokféle, eltérő tulajdonságú tagja van. Az adott kőkonzerválási anyag helyes kiválasztásához a kezelendő kőanyag tulajdonságait éppen olyan jól kell ismerni, mint a kezelőszer tipusát, lehetőség szerint az összetételét is, s mindezek mellett helyes módszerrel /pl. megfelelő mennyiségű kőkonzerváló szer alkalmazása/ az előirt körülmények között /pl. hőmérséklet betartása, oldószeres hidrofóbizáló szerek esetén száraz kőfelület/ kell a kőkonzerválást kivitelezni. A nemzetközi irodalom néhány évvel ezelőtt az akrilátok /pl. Paraloid B 72/ használatát részesítette előnybe a szilikonokkal szemben. Az utóbbi időben ismét előtérbe kerültek a szilikon alapú hidrofóbizáló szerek. Ennek az az oka, hogy az ákrilátok nem viztaszitó tulajdonságnak, viszonylag gyorsan lebomlanak és kő e- setében ez a kezelőszer sem reverzibilis, mint korábban állították. A mészkő /márvány/ mállásának megakadályozása csak a viz jelenlétének megszüntetésével vagy a felületi kalciumkarbonát-réteg kémiai átalakításával /pl. báriumkarbonáttá való átalakításával/ lehetséges. Megfelelő tulajdonságú festék alkalmazása is célravezető lehetne, mint ez az évszázadokkal ezelőtt készült festett 7 szobrok esetében tapasztalható. A legutóbbi irodalmi források szerint a legjobb eredményt az akrilát és a szilikon alapú kőkonzerváló szerek együttes alkalmazásával kapjuk. A múzeumok zsúfoltsága miatt sok értékes kőemlékünk a szabadban vagy nedves helyen van kiállitva, illetve raktározva. Sokszor hiába van fedett vagy zárt helyen az értékes kőanyag, maga a páralecsapódás a kő mállási folyamatainak előidézője és gyorsitója. Ilyen esetekben is - természetesen megfelelő tisztitás után - célszerű viztaszitó /hidrofób/, de a kő lélegzését biztositő konzerváló szert alkalmazni. Erre az adott kőanyag kiszáritása után legeredményesebben a szerves oldószeres szilikongyanta-oligomerek alkalmazhatók. Ilyenek például a jelenleg beszerezhető Szilikonfób W 190 /=Wacker 290 nevű, NSZK gyártású szilikongyanta tömény olda223
