Múzeumi műtárgyvédelem 11., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

A műtárgy, mint történeti és készítéstechnikai információk forrása - Wendt, Christine: Egy 16. századi német, ezüstfoglalatú, indoperzsa gyöngyházládikó restaurálásáról

során a keményforrasztáshoz hasonlóan kellene eljárni, de anélkül, hogy az aranyozást tűznek tennénk ki. Ezt csupán helyileg kellene kiegészíteni.

Az égetett aranyozásu darabok restaurálásának utóbbi módja bizonyára a legmegfelelőbb, azonban e pillanatban - sajnos - nálunk technikailag kivihetetlen. Emiatt az utánöntés mellett határoztam. Ugyanis még mindig fennáll egy későbbi ponthegesztés lehetősége, mivel az eredetit megtartjuk.

Hasonló gondot okoz egy szirén lábacskájának hiánya. Itt a kiegészítés határesetével állunk szemben. Minthogy a hátoldalról van szó, optikai károsodás veszélye nem fenyeget. Ezenkívül ennek a lábacskának hiánya nem befolyásolja az állőfelületet. Ezért a kiegészítés ellen foglaltam állást.

Restauráláskor arra törekszünk, hogy az eredeti állapotot állitsuk vissza. De természetesen vannak kivételek. Ennél a műtárgynál számunkra a második foglalat, a 16. század végi állapot a mérvadó. Ezért az aranyozott ezüstfoglalatot újból visszaszereltem és a ládikó belső oldalait szövettel béleltem.

Az ez alatt levő, szines keleti foglalatot úgy konzerváltam, hogy kutatási célokból mindenkor, minden nehézség nélkül szabaddá tehető legyen.

206