Múzeumi műtárgyvédelem 10., 1982 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
A X. Országos Restaurátor Konferencia (1983. december 12-14.) alkalmából elhangzott előadások - Éri Gyöngyi - Csernitzky Mária - Velledits Lajos: A restaurátor felelőssége a műtárgymeghatározásban
Velledits Lajos A Magyar Nemzeti Galéria Birálati Csoportjához 1979 végén egy Barabás M. 56 jelzésű kép érkezett be. A jelzés jobbra lent látható. A csoportnál az 1512/1979-es számot kapta. A mü jelentőségére való tekintettel minden rendelkezésünkre álló vizsgálati módszerrel tanulmányoztuk a képet. Mivel korábban felmerült az a gyanú, hogy olajnyomattal állunk szemben, első megközelítésben ezzel a kérdéssel kellett foglalkoznunk. A festmény felépítéséről a következőket mondhatjuk: az eredeti hordozóanyag kétnyüstös szövőszéken szőtt, nyers lenvászon, amelyet enyves krétaalapozással tettek festésre alkalmassá. Az alapozás a múlt századi gyakorlatnak megfelelően nagyobb végekben történt, amelyből a művész által megrendelt méretet a festékkereskedésben levágták és vakkeretre feszitették. Ezt bizonyltja, hogy a vászon vakkeretre ráhajló, úgynevezett huzószéle is alapozott, mig a korábbi festészeti gyakorlatban - amikor az alapozás a műteremben történt - a vászonnak ez a része nyersen maradt. A kompozíció felrajzolásához a művész feltehetően ceruzát használt, amely több helyen átüt a festékréteg alól. A festményt binokuláris mikroszkóppal megvizsgálva, jól meg figyelhetők az ecsetvonások és a kép finom repedéshálója. A felületet végigpásztázva semmilyen nyomát nem találtuk a nyomólapokkal felvitt festéknek, amely jellegzetesen sima felületet eredményezett volna. Azért, hogy a mikroszkóp nagyításának eredményeit bemutathassuk, részletfelvételeket készítettünk és ezeken mindenhol jól láthatók az ábrázolt formákat követő ecsetvonások. /4.,b.,8., 10.kép/ Ennek alapján kizárhatjuk, hogy bármilyen nyomdai utón előállított produktumról lenne szó, sőt a nyomatból továbbfejlesztett o- lajfestmény lehetőségét is el kell vetnünk. A festmény a közelmúltban restauráláson esett át. Fontosnak tűnt ennek módszerét és minőségét is meghatározni. A meggyengült eredeti hordozóvásznat egy durva szövésű kendervászonra kasírozták fel. Ez a művelet a restaurátor-gyakorlatból ma már száműzött, úgynevezett száraz dublirozás technikájával készült, igen jó minőségű kivitelben. Röviden erről a dublirozási eljárásról a követ-
