Múzeumi műtárgyvédelem 10., 1982 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
A X. Országos Restaurátor Konferencia (1983. december 12-14.) alkalmából elhangzott előadások - Tímárné Balázsy Ágnes: Beszámoló az ICOM restaurátorképzéssel foglalkozó munkacsoportjának 1983. szeptemberében Drezdában tartott konferenciájáról
különbséget látnak a munka közben készített, kifejezetten dokumentálás céljaira szolgáló felvételek és az oktatási célra készített, az egyes lépéseket jól kihangsúlyozó, azok tudományos hátterét is bemutató sorozat között. A következő témakör, amelynek jelentőségét valamennyi restaurátorképzési rendszerben növelni kívánják, a filozófia, a logika, a döntéselőkészités, a felelős döntés, az etikus restaurátori gondolkozás és viselkedésmód kialakítására szánt tantárgyak köre. Az amerikai és a kanadai egyetemi szintű restaurátorképző intézményeknek rendelkezésére áll az a lehetőség, hogy a felvételizőtől megkövetelje az egyetemi filozófia szakos végzettséget, amely ott egy év alatt megszerezhető. Az európai restaurátorképzési tantervekbe azonban be kell illeszteni ezeket a tantárgyakat. A vitában nagy szerepet kapott az úgynevezett középfokú oktatás kérdése, amely egyesek szerint a gimnáziumi érettségi és az egyetemi végzettség között foglalna helyet, mások szerint egy jó szakmunkás /pl.díszítőfestő, szövő, butorkészitő stb./ képzést jelentene. Az elképzeléseket természetesen a hazai jellegzetességek határozzák meg. A szakmunkásképzés iránt nem merült fel kifogás, a középfokú restaurátorképzés ellenében azonban számosán felszólaltak. A résztvevők szinte egyöntetűen megállapodtak abban, hogy azt a felelős gondolkozásmódot és elméleti tudást, amelyet a restaurátormunka megtervezése és kivitelezése kíván, csak egy főiskolai, egyetemi szintű képzés során lehet elsajátíttatni. Főiskolai képzettségű restaurátorból kell tehát minél több, és az ő irányításuk alatt kell a jó "szakmunkásoknak" dolgozni. Nagy szükség van azonban a post-graduális képzésre, amely egy-egy szakterületről adna mélyebb ismereteket. Nagy érdeklődés fogadta H. C. Imhoffnak a főiskolai felvételi rendszerrel kapcsolatos előadását. A résztvevők nagy többsége már csak a felvett hallgatóval találkozik óráin, de az előadónak igaza van: az eredményes oktatás alapja a hallgató helyes kiválasztása. Imhoff a művészrestaurátorok felvételi vizsgáján vezetett be egy olyan tesztrendszert, amellyel a hallgatók elméleti és művészi adottságain túl a restaurátori rátermettséget igyekezett felmérni. A számos, általa felsorakoztatott példából csak egyet szeretnék említeni. Perforált lemezbe helyezhető tűk és színes szalagok segítségével a felvételiző fantáziájára bízva különböző 361
