Múzeumi műtárgyvédelem 10., 1982 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
A X. Országos Restaurátor Konferencia (1983. december 12-14.) alkalmából elhangzott előadások - Mojzer Miklós: Festő és szobrász restaurátorok a múzeumokban
deálisnak bizonyult/ tizenöt éves tervét, a múzeumokban ilyen szükségletről vagy legalábbis ideális tervéről sző sem esett. Műemlék- és mütárgyügyek különböző minisztériumokhoz tartozván egyébként is sajnálatosan idegenek egymástól. Az együttműködésnek még látszat szerinti intézkedései /bizottság/ is hiányoznak s kettőjük kultúrpolitikai gyakorlata is eltér. A restaurálá- si-konzerválási praxis méginkább, és ez sem könnyiti a mütárgy- közegészségügy helyzetét. Az sem. hogy a muzeológusok között kevés a mütárgytechnikai kérdésekhez jól értő szakember. A tudományos- és restaurátor-oldali együttműködés ritka. Ideális megoldásnak tűnhetne, ám irreális lenne Magyarországon központi .képzőművészeti restaurátor-intézet megszervezése. Egyetlen és erősen ráfizetéses mammut-intézmény monopóliuma megnövelné a kivülállők feketepiacát és éppen a múzeumok kivánatos hatásosságát csökkentené ezen a téren. Elég volna ehelyett az addig bevált, de következetlenül alkalmazott megoldásokat összehangolni, az extenziv c.élu keretek egy részét konzerválásra és restaurálásra forditani - és mindezt szellemi többlettel működtetni. Tisztában vagyok vele, hogy ez szavakban könnyű, de legalább fokozatosan eljárva ebben megközelíthető lenne a kivánt cél. Azt a négy "központi"mühelyt, ahol kép- és szoborrestaurálás ma is folyik, hatásosabbá kellene tenni. A Szépművészeti Múzeumét a Magyar Nemzeti Galériáét, az Országos Műemléki Felügyelőségét és a Keresztény Múzeumét. Az ott dolgozóktól megfelelő nyelvtudást kell követelni és az eddigieknél valamivel több külföldi ősz töndijat biztosítani számuHra. Alapos külföldi gyűjteményi és mühelyismeretek nélkül, a modern eljárások és személyes tapasztalat hiányában az itthoni műtárgyak könnyen elhulló kísérleti állatok szerepét játszhatják avatatlan vagy gyakorlatlan kezekben. A műhelygyakorlatba bevonva, s itthon továbbképezve, a munkát szigorúbban ellenőrizni és főleg megfelelően dokumentálni szükséges. Okosabb jelentős munkaidőkedvezményt adni, de a rövidebb időben igen intenziv munkát követelni, mint a szigorúan letöltött munkaidőben időlopást és üresjáratokat tűrni. A munkaidőkedvezményben végzett külső munka mennyiségét a hivatali feladatok ellátásától lehet függővé tenni. Fizetés nélküli sza badság és az ebben az időben végzett igényes külső munka nem ellenezhető. Az időbeli munkakiesést más, ismért és a muzeum körébe 267