Múzeumi műtárgyvédelem 10., 1982 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

A X. Országos Restaurátor Konferencia (1983. december 12-14.) alkalmából elhangzott előadások - Éri István: A restaurátorok képzéséről, képzettségéről

**. Hiányolható az általános restaurátorképzés nappali tagozaton történő megindítása.

Felvethető a kérdés: mennyiben tartozik mindezeknek a kérdéseknek nyilvános megtárgyalása ránk, e konferencia résztvevőire?

A válasz egyszerű: a magyar műtárgyvédelem ügyében - amely nem szorítkozhat csupán a múzeumi gyűjtemények anyagára - a felelősség közös, megoszthatatlan. Múzeumok, levéltárak, könyvtárak szak- tudományos munkatársai és restaurátorai, de a műemlékvédelem szakemberei is érintettek abban, hogy még a jelenleginél is megfelelőbb, kielégítőbb gondozásban részesüljenek kulturális örökségünk kincsei. Mi tudjuk leginkább, megfelelő mértékü-e a restaurátor szakemberképzés és -utánpótlás! Elég, ha ismételten arra emlékeztetünk, hogy a statisztikai adatok tanúsága szerint a múzeumi restaurátorok egy éves teljesitménye éppen annyi, mint amennyi műtárggyal az adott évben gyarapodnak múzeumaink. Kilencmillió ma a magyar múzeumok mütárgyállománya. Valamivel több, mint 2 %-át veszik kézbe évente a restaurátorok. Meddig lehet és meddig érdemes a döntést halogatni? Legalább a tekintetben, hogy 10-15 évre fogalmazhassuk meg feladatainkat, nemcsak a korszerűbb munkavégzés, hanem a szakmai utánpótlás és létszámtöbblet biztosítása érdekében is.

Az iskolarendszerű képzés, annak mindhárom szintje az oktatási reform keretében valósítható meg. Kézenfekvő dolognak tűnik, ha egy szakközépiskola nemcsak titulust, hanem ismeretanyagot is ad végzőseinek. Kézenfekvő, ha művészeti főiskola vállalkozik arra, hogy részt vállal a szakemberképzésben.

Utaltam arra, hogy restaurátorképzésünk az 1950-es években nem volt képes felzárkózni azokhoz a forradalmi változásokhoz, a- melyek a muzeumügy más területein végbementek, amelyek annak idején számos szomszédos és távolabb eső országban példaként szolgáltak. Tíz évvel ezelőtt az általános restaurátorok felsőfokú képzésének megindításával meglehetősen egyedülálló módszert kívántunk bevezetni. Azóta nemcsak Európában, hanem más földrészeken is egyre-másra létesültek restaurátorképző intézmények - nagyjából a mi elgondolásainkhoz közel eső megoldásokat léptetve életbe. Szükségszerü-e, hogy - szakkifejezéssel élve - fáziskéséssel kövessük azokat, akiket egyszer-egyszer már megelőztünk?

197