Múzeumi műtárgyvédelem 9., 1981 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
K. Csilléry Klára: Néhány megjegyzés a farestaurátorok vizsgadolgozataihoz
Vannak azután másféle latolgatások, bizonytalankodások is. Ezek olyankor adódnak, ha a hallgató által restaurált műtárgy ritkább példány és a dolgozat Írója nem tudja megjelölni a stílusát. Volt, aki erre igy irta körül a műtárgyat: "A hagyományos stílusokba nem illeszthető be. Formai jegyeiben hasonló a múlt századbeli befelé forduló kispolgári Ízlésvilághoz." Egy ilyen "meghatározás" tulajdonképpen nem mond semmit, mellébeszélő szóhalmaz csupán. Ilyen esetekben is csak az segíthet, amire már utaltam: az analógiák felkutatása, ha az egész tárgyhoz nem találnánk hasonlót, akkor a részletegyezéseké. Ezt a munkát azonban nem kell feltétlenül egyedül végezni, de a segítségnyújtónak a nevét kötelességünk megemlíteni. A tanácskérés nem csökkenti a dolgozat értékét, az igy elért jobb eredmény viszont annál inkább növeli. Vegyük fel a kontaktust a szakterület kutatójával, aki esetleg köny- nyedén meg tudja mondani, hol találhatunk analógiákra, eredeti tárgyakra vagy szakkönyvbeli ábrákra és leírásokra. A továbblépés lehetőségeinek a felvillantására most ismét a letenyei ácsolt ládáról Írottakat idézem. Ez alkalommal azonban a vizsgálati terület kibővítésének a jellemzésére hozom fel példaként Németh János szép dolgozatát, abban a biztos tudatban, hogy a jóból lehet még jobbat is csinálni. Németh János a letenyei láda kormeghatározásához a saját múzeumának, a zalaegerszegi Göcseji Múzeumnak egy 1808-ból datált ácsolt ládájából indult ki. Ennek a példánynak az alapulvétele csak helyeselhető, mindamellett aligha lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ez csupán egyetlen tárgy. Kicsit tovább érdeklődve, kiderült volna, hogy a budapesti Néprajzi Múzeumból már korábban közlésre került egy 1843-as évszámu, jellegében meglehetősen közeli, lapos tetejű ácsolt lá- 2 _ da - és egy ahhoz hasonló vésett, geometrikus diszü, 1840-ból va- 3 ^ ló ácsolt ágy is -, melyek mellé legújabban, 1979-ben egy 1833- ból datált ácsolt láda is társult. Ezek mindegyike Vas megyei u- gyan, Magyarszombatfáról származik, de egyrészt ez a község közvetlenül a zalai megyehatáron fekszik, másrészt pedig az ácsolt bútorok házalókereskedelmet űző háziiparosoknak a készítményei voltak, amelyek igy meglehetősen széles területre eljutottak és magától értetődik, hogy a megyehatár mit sem gátolta a terjedésüket. Márpedig ezeknek a magyarszombatfai, az 1808-as darabnál né