Múzeumi műtárgyvédelem 9., 1981 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Morgós András: Fa műtárgyak kezelése, I. : Faanyagok kezelése folyadékokkal, az átitatás elmélete és eljárásai

3.H. Oldószercserés átitatás

Az oldószercserés átitatást a vizzel telítődött talajból,

5 7

vagy vizből előkerült faanyagnál gyakran alkalmazzák. ’

Az ilyen faanyagnál a hosszú, vizes helyen történt állás közben mikroorganizmusok hatására a fa cellulóza annyira lebontódik, hogy a fa úgy viselkedik, mint a szivacs; kézzel összenyomható és közben a benne lévő viz - mint a szivacsból - kifolyik. Az ilyen fának gyakorlatilag alig van mechanikai szilárdsága. Ha a benne lévő viz elpárolog, a viz nagy felületi feszültsége a sejtfalakat összehúzza és ezek újabb nedvesítés hatására már nem veszik fel eredeti alakúkat, a tárgy eredeti méreteit elveszti /igy pl. hajóknál a csapolások többé nem illenek össze/. Ezért az ilyen anyag kezelésének egyik változata az, hogy a benne lévő vizet vizzel elegyedő oldószerre /aceton, alkohol, tere. butanol stb./ cserélik ki, igy a viz nem párolog el, hanem kicserélődik, ezért a sejtfalak nem "sülnek" össze. Utána a csereoldószerben oldódó szilár- ditószert juttatnak a fa pórusaiba /szilárditószer oldatába helyezik a fát/, diffúziós folyamat játszódik le, minek következtében a szilárditószer behatol a fa belsejébe, és az oldószer elpárolgásakor megszilárdulva meggátolja a sejtfalak összezsugorodását. Ilyen esetben az átitatást azon tényezők befolyásolják, melyek a diffúziót /lásd 2.2./.

225