Múzeumi műtárgyvédelem 9., 1981 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Morgós András: Fa műtárgyak kezelése, I. : Faanyagok kezelése folyadékokkal, az átitatás elmélete és eljárásai
- a folyadék felületi feszültsége, nedvesitőképessége, viszkozitása. A gyakorlatban még a legkisebb kezelőszer-felvételhez is kétszeri-háromszori kezelésre van szükség. A folyadéknak a felületről a faanyagba való tényleges behatolását és ottani további mozgását befolyásoló tényezők nagy része olyan, amit minden folyadékkal dolgozó eljárásnál figyelembe kell venni. A száraz /a rosttelitési határnál kisebb nedvességű/ faanyagban szabad viz nem gátolja a folyadék behatolását. Lényegesen szárazabb fában, az anyag oldhatóságához viszonyítva aránylag tömény vizes oldattal való kezelés esetén a száraz sejtfalak gyorsan magukba veszik a viz nagy részét, az oldat töményedik, a folyamat hatására a kapilláris áramlás lassul, esetleg leáll, a behatolás kicsi marad, a kezelőszer hamar kiválik. Amennyiben a kezelés megismétlése is szükséges, s az előző kezelés után nagyon kiszárítjuk a fát, úgy hasonló lesz az eredmény - a behatolás alig vagy semmit sem nő, csak a külső réteg sejtüregeiben szaporodik fel az anyag /égéskésleltető készítményeknél ez elfogadható/. Vizes oldattal történő kezelés után nem kell törekedni a fa túlzott kiszárítására. A következő kezelés elvégezhető, ha a felület felvevőképessége ismét megvan, ami a rosttelitettségi határ alatt várható, vagy az elsőnél töményebb oldatot kell alkalmazni. Olyan anyagok, amelyeket a sejtfalak kevéssé vesznek fel /hidrofób anyagok/, illetve ahol az anyagkiválás veszélye nem áll fenn, előnyösen használhatók a száraz faanyag kezelésére is. Hasonló a helyzet, ha gyorsan párolgó oldószerrel visszük fel az a- nyagot. A legkülső rétegből történő gyors oldószervesztés miatt a felvétel és a behatolás kicsi marad akkor is, ha többször megismételjük. A rosttelitettségi határ körüli nedvességtartalmu fa sejtjei nem vonnak el vizet az oldatból, annak töménysége nem nő, inkább csökken, az anyagnak a kötött vizbe való diffúziója miatt. Szabad vizet is tartalmazó sejtüregekben csökken a folyadékmozgás lehetősége. A vizes oldat töménysége csökken, aránylag tömény oldat használata esetén a kezelőszernek az átitatást növelő diffúziójával lehet számolni. Hasonlónak tekinthető az a helyzet, 220
