Múzeumi műtárgyvédelem 9., 1981 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Báthy Géza: Egy római kori bronztál restaurálása a felszínbe simuló alálapolás módszerével
A tálat feltehetően a klasszikus kalapálásos domborítással húzták fel. Az egész felületen megtalálható centrálisán körbefutó vonalak viszont egyértelművé teszik, hogy a forma finomítását férnnyomópadon fejezték be nyomóvasakkal, majd csiszolták és polírozták. A fenéklemez alsó oldala az esztergályozás klasszikus nyomait mutatja. A 9,5 cm átmérőjű kerek fenéklemez egy nagyobb és több kisebb töredékét a tálból kitörve találták az ásatáson. Széle - ahol eredetileg a fenékgyürühöz csatlakozott - a megmunkálás technikájából következően 0,2-0,3 mm-re elvékonyodott. 3 A tál oldala "Faltenbecher"-szerüen 6 helyen benyomott. Mivel eloszlásuk szembetűnően szabálytalan, hevenyészett jellegű és több esetben már a benyomás pillanatában az edény falának beszakadását okozta, feltehető, hogy ez a gerezdelés nem a tálat készítő nagy tudásu bronzmüvesmester kezétől származik. II. Tisztitás-semlegesités A nátrium-hexametafoszfátos /felületaktiv adalékkal/ tisztítás után a korróziós vegyületek fellazítása főleg ammónium-hid- roxid oldattal történt. A fellazult rétegek mechanikai leválasztása után Selectont , Argentolt majd újból ammónium-hidroxid oldatokat alkalmaztunk. A több órás meleg vegyszeres kezelések közé mechanikai letisztításokat iktattunk minden esetben. Mikor a fenti módszerrel elértük a felületek esztétikai - korrózióvédelmi 21 1. ábra. A fenéklemez és a perem anyagának röntgenfluoreszcens spektruma
