Múzeumi műtárgyvédelem 9., 1981 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Morgós András: Fa műtárgyak kezelése, I. : Faanyagok kezelése folyadékokkal, az átitatás elmélete és eljárásai
A kezelőszer tulajdonságaiból adódó fékező tényezők:- A kezelőszer-részecskék nagyságának /molekulaméret/ növeked- tével és a koncentráció-különbség kisebbedésével csökken a diffúzió.- A folyadékok viszkozitásának a növekedése csökkenti a mozgás sebességét.- A folyadékok felületi feszültségének csökkentése elősegiti a fa felületének nedvesítését, de csökkenti a kapilláris erőt, igy lehet előnyös és hátrányos is. 14 15 2.2. A kezelőszer mozgása diffúzióval: ’ A koncentrációkülönbség esetén a koncentrációk kiegyenlítődése indul meg. Az oldott anyag a nagyobb koncentrációjú helyről a kisebb felé vándorol. A diffúzió mindaddig tart, amig a különbség meg nem szűnik, a koncentráció ki nem egyenlítődik. Fick I. törvénye szerint a diffúzió sebességét a2 oldat kereszt- metszetén /q/ kívül a diffúziós állandó /D/ és a koncentráció gradiens szabja meg. ahol n anyagmennyiség c koncentráció k = Boltzmann állandó K = súrlódási együttható T = abszolút hőmérséklet dn dt 7TF = ' Dcl ^lc_ 3 x t idő x távolság A diffúziós állandó a hőmérséklet emelkedésével növekszik, oldatokban közelítőleg fordított arányban a viszkozitás csökkenésével. Vizes oldatokban °C-onként D mintegy 2 %-kal nő. Adott oldószerben és adott hőmérsékleten D annál kisebb, minél nagyobb az oldott anyag móltömege /molekulanagysága/. Ha az oldott anyag molekulája közelítőleg gömb alakúnak tekinthető és nagy az oldószer molekuláihoz képest, akkor Einstein szerint a következő összefüggés áll fenn a diffundáló molekula sugara /r/, az oldat viszkozitása / <2 / és a diffúziós állandó /D/ között: 214
