Múzeumi műtárgyvédelem 9., 1981 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Séd Gábor: Festett komáromi láda restaurálása

SÉD Gábor

Festett komáromi Iádé restaurálása

A KOMAROMI BÚTOR

A parasztság igényeinek megfelelő asztalosbutorra specializálódott készitőmühelyek sorában a termelés mennyisége, az elterjedési terület és a készitőstilus továbbhatása szempontjából Komárom /Révkomárom/ a legnagyobb jelentőségű. A kibontakozást elősegítette a város kedvező fekvése a nyersanyagot és készárut szállító viziutak találkozásánál. A 18. században Komárom asztalosainak egy része templomi berendezéseket készitve járta az országot /pl: Tök, Mezőcsát, Szentes/. A helybeli műhelyek viszont túlnyomórészt láda előállítására szakosodtak /ládások/, s termékeikkel nem csupán a szélesebb környéket látták el, hanem hajószámra szállították lefelé a Dunán a part menti vásárhelyekre, egészen Bulgária kapujáig Vidinig. Belgrádból már 1728-ból említenek komáromi ládát.

A komáromi láda hatása rányomta bélyegét a 19. század folyamán kibontakozó Duna menti műhelyek stílusára /hartai bútor, faddi bútor/, s kisebb mértékben távolabb is érezhető, igy a korai 18. század végi hódmezővásárhelyi bútoron.

Ezzel magyarázható az is, hogy az általam restaurált láda Baranya megyéből került a Néprajzi Muzeum tulajdonába, jóllehet stílusjegyei alapján a komáromi műhelyből származtatható. /K. Csilléry Klára személyes közlése alapján./

A komáromi bútor emlékei a 18. századtól maradtak fenn, ezek alapján 4 fő stilusperiódus különböztethető meg:

1. Alapja vagy testetlen, vagy halványzöld, esetleg fekete.

A láda előlapja egyetlen tagolatlan mezőt alkot, rajta nagyméretű virágok. Jellemző a diszitményre a tulipán és a szőlőfürtszerü motivum /18. század első fele/.

2. A diszitett lapon 12 léckeretezésü, szögletes mező különül el. Az alapszin sötétkék. A virágok kisebbe, a felületük felöl