Múzeumi műtárgyvédelem 9., 1981 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Gaál János: Kalotaszegi festett kazetták restaurálása
indák ágaznak szét. Ez a medaillonos-stilus, ami egyrészt stilus- törekvést, másrészt azonban fantáziaszegénységet jelent /Jósvafő, Tornakápolna, Atány, Borsod stb./. Kelet-Magyarország /Szabolcs-Szatmár megye, Felső-Tiszavi- dék/ kis kiterjedéséhez viszonyítva aránylag nagyszámú festett asztalosmunkát őriz, ezek közül legrangosabb a 18. század első felére keltezhető nyírbátori faragott szószék, mely távoli rokonságot mutat az erdélyi, kőből faragott szószékek ornamentikájával. 1745-ből való a osengeri, nem sokkal későbbi a gacsályi templom mennyezete. A század közepének két emléke az 1761-ben készült csen- gersimai és az 1767-es datálásu gyügyei mennyezet. A vidék egyik legszínvonalasabb munkája a tákosi festett berendezés. Megemlítendő a 18. század végének a korábbiaktól eltérő stilusa, aminek legteljesebb emléke a mándi református templom /Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Muzeum/. Különösen szép csipkeszerü, festett szószékkoronája, a mennyezet egyszinü, ornamentika nélküli, a léckeretek sarkaiban sokszinü, kifürészelt rozetták vannak. A karzatok mezőit plasztikus és festett bujtatott inda disziti, amelyeket plasztikus pilaszterek különítenek el egymástól. A karzatpárkány festése márványutánzat. Ez utóbbi felsorolt festett asztalosmunkák négy műhelyhez'*'1 való tartozás szerint követik egymást. Erdély a történeti Magyarország nagy tájegységei közül festett famunkáink tekintetében első helyen áll. Ebben természetesen szerepet játszott az országrész fenyőfa alapanyagban való gazdagsága; politikai helyzetéből pedig adódott a nyugati hatásoktól való elszigeteltsége, ennek következményeként kultúráját viszonylag szabadon fejleszthette. Fejlődését a nyugattól való elszigeteltség, a keleti hatások befogadása és a szivósan továbbélő reneszánsz határozták meg, amihez hozzájárult népének veleszületett sokoldalú tehetsége. Erdély festő-asztalos munkáinak gazdag tárházából csak a kalotaszegi emlékek egy részét emelem ki, mégpedig azokat, amelyek a terület jellegzetes stilusát adják. Kalotaszeg népe igen kis kivételtől eltekintve /Bács és Jegenye községek/ kálvinista, a reformáció győzelme után a katolikus templomot tették meg református templomnak, de utóbb épült templomaikon is bizonyos fokig megmaradt a régi épitkezés stilusa. A templomok tehát megmaradtak, a falak nem változtak, legfeljebb a 108
