Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Varga Péter: Egy XVII. századi karabély restaurálása
VARGA Péter Egy XVII. századi karabély restaurálása 1951-ben született Salgótarjánban. Nagybátonyban érettségizett, majd az Állami Pénzverdében ezüstmüves szakképesitést szerzett. 1974 óta az Iparművészeti Muzeum restaurátora. Ötvös tárgyak (vas, ón, nemesfém, csont), fegyver restaurálásával foglalkozik. 1980-ban szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Főiskola tárgyrestaurátor szakán. 1979-ben az Országos Restaurátor Pályázaton I. dijat nyert egy XVII. századi aranyozott ezüst zománcos falitükör restaurálásával. A főiskolán készitett dolgozatai: Falikárpitok (MRMK: 60. sz.), Aranyozott ezüst falitükör restaurálása (MRMK: 168. sz. ), Fedeles kupa restaurálása (MRMK: 226. sz.). A dolgozat tárgyát képező karabély az Esterházy-kincstár1 gyűjteményébe tartozott. Budapest ostromakor, 1944-45-ben, a Budai Várban, a Tárnok utcai Esterházy-palotában volt elhelyezve, melyet bombatalálat ért. A későbbi feltárást követően a többi Esterházy-darabbal együtt (elefánt- csont kupák, serlegek, török, kardok, tükrök stb.) került az Iparművészeti Muzeum gyűjteményébe. A karabély (francia eredetű szó: carabine) a puskánál husz-harminc centiméterrel rövidebb, rendszerint azonos szerkezetű és ugyanolyan tölténnyel ellátott könnyű kézi lőfegyver. ^ A karabély a gyalogsági puskáknál könnyebb, ezért a lovasság és a különleges fegyvernemek, például a műszaki alakulatok felszerelésében használták. A vadászatoknál rövid távolságra, kisebb vadakra lőttek vele. Az 1642. évi sárospataki leltár több fajta karabélyt különböztet meg: rövidebb és hosszabb csövűt, nyakbavető lengyelországi karabélyt stb. A kiskaliberű tüzifegyverek csoportjába tartozik a tárgyalt, XVII. század végéről származó, E. 60. 10. leltári számú karabély is. Súlya 1,12 kg, teljes hossza 90, 5 cm, ebből a csőhossz 60, 7 cm, a cső ürmérete pedig 10 mm. A karabély csöve kovácsolt, sima furatu, kivül nyolcszögletű, rajta céllégy, ékelt célgömbbel. Hátul a csőfarnyulván, melyen cizellált diszit- mény, végén furat található, ezen keresztül rögzithető csavarral a cső a tusához. A célgömbbel átellenes alsó lapján 2 db csőrögzitő szakáll van. A cső első, középső és az utolsó harmadán cizellálás látható (mely való- szinüleg aranyozott volt). Ennek állapota igen jó, a rajta lévő laparany megvédte a korróziótól. Amennyiben nem igy volna, e diszes felületeknek is ugyanolyan lyukacsosnak kellene lenniük, mint a cső többi részének. A csőfar oldalán gyujtócsatorna van. A karabély teljes ágyazatu, mely a torkolatnál kezdődik. Két csontdisz - a záró (mely elveszett) és a töltővessző hüvely kezdő disze - található rajta, benne töltővessző. Ennek végén vésett, körbefutó csontdisz van. A 97
