Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Rácz Jenő: Az Esterházy Kincstár XVII. századi keresztórájának restaurálása
kai, szerkezeti elemekkel és részmegoldásokkal is összevetve, az óramű készitését a XVII. század 30-40-es éveire keltezhetjük. A tárgy eló'zetes tisztítása után elvégzett technológia-történeti vizsgálódást a faanyag azonosítása, majd az alapos tisztítás, restaurálás, állag- megóvás követte. Az egyes munkafázisok elvégzését sorban igyekszem leírni, esetenként megvilágítva az érdekes vagy rendhagyó megoldásokat. A fa anyagának meghatározása A külső' megjelenéséből diófának vélt anyag vizsgálatát az esetleges tévedés kizárása érdekében indokoltnak tartottuk. A vizsgálatokat és elemzést az MRMK laboratóriumában végeztem, Szalay Zoltán tanárom segítségével. Mivel a faanyag egységes volt, egy minta vétele a faj meghatározására elégségesnek látszott. A posztamens alsó részéhez illeszkedő' profilált friz^ hátsó oldalából egy éles véső' segítségével 8x4x1 mm nagyságú vizsgálati anyagot emeltünk ki. A mintát addig fó'ztem desztillált vízben, mig a fa szinezó'anyagát már nem eresztette, vízzel telitó'dött, "leült" a kémcső' aljára. Metszéshez a mintát két parafaszelet közé fogtuk. Mikrofon segítségével, több hossz- és harántirányu metszetet készítettünk, ezeket tárgylemezre helyezve, mikroszkóp segítségével vizsgáltuk és a rendelkezésünkre álló hasonlító anyaggal összevetve, az alábbiakat állapítottuk meg: Keresztmetszetben: az évgyürühatárok vékonyak, ikeredény jelenlétét csak egy edény valószínűsíti, az edények a bélsugarakat jellegzetesen szétnyomják. A hosszmetszetek: a kis mintavétele lehetó'ség miatt szabálytalanok voltak, de a vizsgálódás során találtunk egy edényt, amely jellegzetesen a "Juglans regia"-ra utalt (a perforációk teljesen kitöltötték az edény •’alát). A vizsgálatok feltevésünket igazolták, a fa: "közönséges dió": Juglans regia. Fareszek tisztítása, ragasztása, pótlása, állagvédelem A tisztítást 707o etil-alkohollal, vatta segítségével végeztem, a vattát sűrűn cserélve. Ezután a megtisztított faelemeket megmunkálás és hovatartozás szerint külön válogattam, hogy az összeragasztás után az esetleges hiányok könnyen megállapíthatók legyenek. A ragasztást UHU plus epoxigyanta ragasztóval végeztem. Kötési ideje 24 óra, felhasználási idő' szobahó'mérsékleten 2 óra. Ragasztáskor az egyes részeket pillanatszoritóval rögzítettem egymáshoz, vagy egy külön alaphoz, hogy a vetemedett faanyag ragasztás után eredeti síkba kerüljön. Fontos volt ez azért is, mert a kereszt szárában végighúzódó, az óramüvet a számgyürüvel összekötő' forgó vaspálca az esetleges deformáció miatt funkcióját nem tudta volna ellátni. 71
