Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Kulcsár Veronika: Tisza menti női viselet restaurálása

KULCSÁR Veronika Tiszamenti női viselet restaurálása

1931-ben született Jugoszláviában, Becse községben. Zentán közgazda- sági középiskolát végzett. 1960-tól a zentai muzeum dolgozója. 1972-től tölti be a konzervátori és fényképezési munkakört. Munkaterülete a néprajzi textil-, fa- és fémtárgyak, valamint a régészeti fém- és kerámia tárgyak konzerválása és restaurálása.

1980-ban szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Főiskola tárgyrestaurátor szakán. A főiskolán készített dolgozatai: Dohányzacskó készítése (MRMK: 56. sz. ), Textilrestaurálás: sajkási szerb népviseleti aranysapka (MRMK: 144. sz.). Bronzlemez öv konzerválása és restaurálása

(MRMK: 224. sz.).

A századfordulós női viselet

A Tiszavidéken viselt magyar népies ünneplő ruhák anyaga selyembrokátból való. Hétköznapra vászonból készült az alsó és a felső ruha is.

A kötény is fontos kiegészítője a magyaros jellegű női öltözéknek.

Az általam bemutatott vizsgadarabot a Zentai Múzeumban polgári viseletként kezelték, a leltárkönyvben is igy tüntették fel (leltári szám: 230-232). A begyűjtés helye Péterréve, készítette Vatai Teréz varrónő, az 1900-as években viselte Bálizs Józsefné, született Szőke Teréz. A viseletről készített fényképek bemutatása után kutatást végeztem népviseletügyben a Tiszavidéken Becsétől Magyarkanizsáig.

Zentán és környékén korán megkezdődött a polgárosodás. 1885-ben a gazdag zentai kereskedő lánya már párizsi divat szerint öltözködött. De több olyan fényképet is találtam, amely árra utal, hogy még a századfordulón is volt ennek a vidéknek népviselete. Az akkori gazdasági velyzet azt is lehetővé tette, hogy a köznép Franciaországból és Olaszoi .-.zágból behozott selymet és csipkét használjon viselete készítéséhez.

Ez a viselet három részből áll, felsőrészből, szoknyából és kötényből. Anyagának alapja rózsaszínű brokátselyem, többszínű virágos mintával. A blúz díszítéséhez géppel hímzett tüllcsipkét használtak. Bélése sá- volykötésu pamutszövet, az elszegéshez vászonkötésü pamutszövetet használtak. A kötény sarkos, alsó szélén fémszálas gépi vert csipke fut végig. A szoknya szabott, kissé harangalaku, ráncolt, az alján gyapjúból készült szalag szolgált koptató'ul, járás közben leért a földre és védte a selymet a kopástól.

Mivel a felsőrész bélése teljesen ép, ezzel nem foglalkozom, csak a széthullás határán lévő selyemmel.