Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Koncz Pál: Egy 1567-es wittenbergi Luther-biblia restaurálása
g/ A könyvtest ujrafüzése és rögzítése A merített papírral kiegészített előzékeket az eredeti módón vissza - hajtva hozzáragasztottam az első és az utolsó ívhez. A könyv füzéstech- nikájának leírásakor ismertetett módon füzőállványon ujrafuztem a könyvtestet. Füzőcérnaként 18/4-es típusszámú (0,4 mm átm. ), nyers lencérnát alkalmaztam, a bordazsineghez pedig kenderspárgákat, amelyek az eredetivel azonosan 3 mm átmérőjüek. Habár az eredeti kötésen nem szerepelt, a könyvgerincet két réteg japánpapirral kasíroztam le az enyhe gerincgömbölyités után 1, 5-2 mm magasságban enyhén ereszre vertem az első-utolsó iveket, hogy a könyvtábla játéka biztosítva legyen. A két tűvel végzett oromszegést keskeny, felragasztott bőrcsikra hurkolva végeztem; a bőrcsik két végét levékonyitva a táblára ragasztottam ki. h/ Ujrakötés: betáblázás, borítás A táblákat uj pergamendarabok segítségével ideiglenesen összekapcsoltam a könyvgerinccel, majd ezek ragasztásának megszilárdulása után a bordavégeket beékeltem a táblán lévő nyílásaikba. A bordák közötti mezőket az eredetivel megegyező vastagságú lenvászoncsikokkal lekasiroztam, majd a tábla belső oldalán ragasztottam be a pergamenvégeket és bindhe- lyeket takaró papírcsíkot. Ezután következett a táblák borítása. A bőrök kasirozásához használt ragasztó: 1 rész 2, 6%-os MC (Glutofix) 1 rész Planatol superior BB pár csepp 57o Nipagin alkoholban. A kasirozást megelőzően a bőrnek a ragasztótól jól át kell nedvesednie. Közvetlenül a bőr felhúzása előtt a gerincfelületet, ahol a könyvtest mozgása következtében a legerősebb lesz az igénybevétel, vékonyan tiszta Planatollal is bekentem. A kiegészítő bőrdarabokat kissé szélesebbre szabtam, majd szélüket serfkéssel levékonyitottam. A kiegészítések bejelölés után előre felkerültek a táblákra ill. a gerincre, elkerülendő a különböző mértékű nyúlást és zsugorodást az eredeti bőrrel szemben. Megkötésük után a nyílásban három darabra szétválasztott és óvatosan leserfelt eredeti bőrboritást is felhúztam. A bordák mentén hagyományos módon zsinegekkel lekötöttem a bőrt, hogy formára száradjon. A felkopott barkarészeket metilcellulózzal utólag még lesimitottam. A présben fokozatosan kiszárított bőrt végül barkáján vékonyra az említett likkerrel bekentem. Ennek felszívódása után benzinben oldott méhviasszal kissé átkeféltem a teljes bőrboritást, hogy némi fényt kapjon. i/ A hiányzó kapcsok rekonstrukciója és felszerelése A kapocsszijak rekonstruálásának alapjai a szijmaradványok, melyek a háttáblaboritásban megmaradtak. Szélességük 23 mm, anyagvastagságuk 1,5 mm. Az arctáblaboritás élén a bőr kiképzése megadja, hogy a kapocstüskére csukódó egykori fémkapocs itt maximum 13 mm széles volt, vagy még ennél is keskenyebb. Ebből kikövetkeztethető, hogy a femkapocs for51
