Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
A műanyagok alkalmazása a múzeumi tárgyak konzerválásában, restaurálásában - Nyulasiné Sztrányai Judit: Hazai epoxigyanták jellemzése, különös tekintettel a műtárgyvédelemben történő felhasználásukra
1. Az epoxigyanták használati tulajdonságainak jellemzése A felhasználó a munkájához szükséges epoxigyanta és térhálósitó típust az alábbi három tulajdonság alapján választja ki a rendelkezésre állókból:- a keverék viszkozitása- a keverék felhasználhatósági ideje- a keverék térhálósodási, illetve kötési ideje. A két utóbbit nagymértékben befolyásolja a környezet hőmérséklete és az összekevert anyagmennyiség, ezért pontosan definiált adatokra lehet csak támaszkodni. 1. 1. Viszkozitás A gyanta és a térhálósitó viszkozitásától és keverési arányától függ a keverék viszkozitása. A komponensek viszkozitását módositóanyagokkal állítjuk be, és a választékunkban lévő típusok felölelik az epoxigyantáknál lehetséges viszkozitás-tartományt a higfolyóstól a tixotropizáltig. Ipari felhasználóinknak utólagosan higitó hozzáadását nem javasoljuk, mert csak igy érhetők el a megfelelő szilárdsági értékek. A műtárgyvédelemben azonban előfordulhat, hogy szükséges az utólagos hígítás. Ebben az esetben aceton alkalmazását javasoljuk, 10-20%-os mennyiségben, ami tovább csökkenti a viszkozitást és megnöveli a kötési időt. Erre az esetre alkalmazási példa a fa impregnálása, ahol a felszívódás csak igy biztosítható. Felhasználható még a hígított rendszer vékonyrétegü bevonásra is, ahol mód van az oldószer eltávozására. Tixotropizálás (folyásgátlás) abban az esetben szükséges, ha függőleges felületről meg kell akadályozni a lefolyást, Ez Aerosil nevű adalékanyag hozzáadásával történik, melyet néhány százalék mennyiségben kell bekeverni. 1. 2. A térhálósodási reakció időbeni lefutása A konkrét gyanta és térhálósitó rendszerre megadott keverési arányt alkalmazva, a komponensek összekeverése után megindul a kémiai reakció. A térhálós kötések kialakulásával a folyékony rendszer szilárd halmazállapotba megy át, hőképződés kíséretében. A reakció tehát exoterm. Az összekeverés pillanatától számolva felhasználhatósági, gélesedési és kötési időt különböztetünk meg. Felhasználhatósági időnek azt az időt nevezzük, amig a keverék folyékony és alkalmas a kívánt felhasználási célra, tehát önthető vagy kenhető. A gélesedési idő az átmeneti állapotot is magában foglalja, műszeresen határozzuk meg és pontosabban jellemzi a rendszerek reakció- sebességét. Gyakorlati jelentősége tehát a rendszerek összehasonlításában van, emiatt mindig meghatározott kis mennyiségekre vonatkozik, azonos hőmérsékletre termosztálva, ahol az exoterm hő gyorsitó hatása kevésbé érvényesül, mint a gyakorlatban. Kötési vagy térhálósodási időnek az anyag megszilárdulásához szükséges időt nevezzük, ami után a rögzítés már eltávolítható. 194
