Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Bikádi György: Egy 1865-ös datálású tímár céhszászló restaurálása
tűk ki az eljárásból. Annyit változtattunk az egészen, hogy a poliészter ^ alapanyagú kreplinböl szálakat huztunk, ezt ragasztóval (Plexisol-lal) bekentük és az igy kapott ragasztós szálakat a szakadások irányára merőlegesen rávasaltuk az anyagra. (Lényegében ugyanúgy néznek ki ezek a szálak, mintha lefogó öltésekkel dolgoztunk volna, csak vékonyabbak a cérná- „ nál. Hátránya az, hogy a ragasztóanyag miatt kissé fényesek, de igy sem látszanak jobban, sőt kevésbé, mintha öltésekkel dolgoztunk volna.) A krep- lin szálaknak ragasztóval való bekenését úgy végeztük, hogy a ragasztót parafadugó tetejére tettük, s ezen áthúztuk a szálat. A ragasztó, mint már emlittem: Plexisol B, mely különböző akril-észter és metakril-észter kopolimerek etil-acetátos oldata, melyet aztán toluollal hígítottunk. Azért esett a választásunk akrilát ragasztóra, mert hosszú idő óta ezek bizonyultak a legmegbízhatóbb müanyagalapu anyagoknak. Mind rugalmasságuk, mind szintartóságuk, a fényre való érzékenységük a legjobb a többi hasonló tipusu ragasztókkal szemben. A festett felületeken a szakadásokat ugyanezzel a módszerrel restauráltuk, de ezeken a részeken igen sok a felületi folytonossági hiány (igen sok rész-darab hiányzik), ezeket mindkét oldalon vékony japánpapirral egészítettem ki, ragasztóként Plextolt használtam. A festett részeknél a japánpapiros pótlást (aplikációt) Plextollal kevert krétaalappal vontam be vékonyan, s erre egészítettem ki akvarellel a hiányzó, de meglévő támpontok alapján a festékhiányokat. A nem festett részeknél a hiányokat direkt színezékekkel hasonló színűre festett selyemszövetet alkalmaztam a pótlásokra. A pótlást úgy végeztem, hogy az előbbiekben említett Plexisol- lal bekent kreplinszálakat bevasaltam és erre vasaltam rá a már megfes- / tett s a hiány formájára alakított, s szélein kifoszlatott selyemanyagot. A festett részeknél, a festékkiegészités "strateggio''-val készült (vo- nalkázó technika), akvarell festékkel. A Plexisolos szálakat kis vasalóval vasaltam be, öntapadó tapéta lehúzható hátoldalával (viaszos tapintású), mert igy a szál nem ragad a vasalóhoz, s a ragasztóanyag még veszített is a fényéből ezáltal. A restaurált zászló tárolására a legmegfelelőbb módszernek a kiterítés látszik, persze megfelelő csomagolóanyaggal burkolva, s megfelelő száraz, nem napos, nem huzatos helyen. 18
