Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Egyéb fémtárgyak restaurálása - Takáts Sándorné: XIX. századi kovácsoltvas zár restaurálása
a zárfenéklemezt átfogó díszes pánt. Ugyanígy készült a zárnyelvcsap, illetve az ötlő is. A zár belső szerkezeti elemeihez tartozó nyelvszárbiz- tositó, vezetősín, őrlemez és a rugók is nyilvánvalóan kovácsolással készültek. Érdekes megfigyelni a zárfedőlemez síkbeli és vastagságbeli egyenlet- lenségeit, ami azt mutatja, hogy a lakatos megmunkálás előtt kovácsolták. Ugyanez fedezhető fel a boríték és a zárfedőlemez anyagán is. A zárfedőlemezhez erősített nyelvcsapszár-rögzitő rugó valószínűleg szintén eredeti, jóllehet ennek ellentmondani látszik kiváló állaga. Vizsgálataink azonban kiderítették, hogy két kicsúcsosodó vége felé szinte borotvapenge- vékonyságúra kopott. Mivel az alatta mozgó nyelvcsapszár rendkívül rövid utat tesz meg, ez a kopás csak igen hosszú idei használat után következhet be. A zárfedőlemez kulcstaraj-behelyező nyílásának jobb oldalán, az eredeti hijazást jelző fémrész letört, emiatt itt utólagos pótlás látható. Technológiai szempontból érdekes, hogy az ötlő, az ötlőszár, az ötlő- dió vagy förgő, a kilincszár, valamint a kilincsgomb alsó és felső lemeze szintén kovácsmunka, ugyanakkor a kilincsgomb bordázott felületű eleme öntéssel készült. Ennek bizonyítéka az öntési forma illesztési helyének nyoma. A kilincsgomb három elemét a kilincsszár vállára fektetve oly módon erősítették össze, hogy a kilincsszár túlnyúló részét valószínűleg melegen kalapálták el. Az ötlődió a hosszú használat alatt kikopott, ezért betétlemezekkel látták el. Az ilyen pótlások a tárgy történetéhez tartoznak, s mivel funkcióját ma is biztosítják, megtartottuk őket. A kulcspajzs két lemez összeépítésével készült. A nagyobb alaplemez mintázata hideg megmunkálás eredménye. A kivitel szépsége és pontossága a lemez vékonyságának és szívósságának köszönhető. A rátétként felerősített lemez meleg megmunkálás nyomait mutatja. A kidolgozás díszítményeit határoló felületek záródásán található apró torzulások vason csak akkor fordulhatnak elő, ha a megmunkálás meleg anyagon történik. A kulcs- pajzs alap- és rátétlemezének összeerősitését 9 szegeccsel oldották meg. A zár a bejárati ajtóra szerelve került a múzeumba, és az egész ajtóval együtt sürü barna festékkel kenték át. A festékréteg elemzése kimutatta, hogy a barna festék csak vasat tartalmaz, alumíniumra, mangánra és rézre az elemzés negativ volt. Ebből következik, hogy a felhasznált festékféleség a legegyszerűbb, háromvegyértékü vasat tartalmazó földfesték. A barna réteg szikével történt eltávolítása után kiderült, hogy alatta egy másik, bár már erősen hiányos, fekete anyag nyomai találhatók. Ezt az anyagot sztereomikroszkóp alatt vizsgáltuk. Mechanikus eltávolításkor a szemcsék kagylós törést mutattak. Az ilyen jellegű törésfelület a kátrány- szemcséken megfigyelhető jelenséggel azonos, ezért mintavétel után vizsgálatunkat ebben az irányban folytattuk, (ld. l.sz. jegyzet) A fekete szinü kátránynyomokat mind a külső, mind a belső felületen megtaláltam. Világossá vált, hogy ez a korábbi bevonat sem tudta a tárgyat teljesen megvédeni a korróziótól, már csak azért sem, mert a kátrányban agresszív anyagok is találhatók. Feltehetően tehát már a kátrányréteg alatt megindult az egész felületre kiterjedő korrózióstermék-képzés, melynek következtében a kátrány zöme levált, s amely egyenletes korróziós rétegként fedte a tárgyat. 16!)
