Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Bikádi György: Egy 1865-ös datálású tímár céhszászló restaurálása
A fejezet elején említett uj módszernél, az alábélelest kivéve (két- oldalon festett a zászló) a lefogó öltésekhez hasonló beavatkozás történt, azzal a különbséggel, hogy nem leöltöttem, hanem az öltés funkciójának megfelelő, a szakadás irányára merőlegesen ragasztóval bevont szálat vasaltam az anyagba. Mint erre később kitérek: azért volt szükség, mert a hordozóanyag annyira gyenge, hogy minden tüszurás (azon a helyen) további károsodást (szakadást) eredményezne. Az egylapos kétoldalas zászlók egyik restaurálási módszere a borítás, mely lényegében a zászló egyik oldalát feláldozza, s ezzel mintegy bélelésként szolgál alapul a másik oldal restaurálásához. A kiegészítés az egyik legtöbbet vitatott téma, s a mai napig nincs eldöntve egyértelműen, hogy milyen kiegészítési módszereket alkalmazzunk. Persze a kiegészítés igencsak a műtárgy mibenlététől, annak állapotától, a hiányok mértékétől, s annak elhelyezkedésétől és még sok minden mástól függ. Ezért merem megkockáztatni azt a kijelentést, hogy ahány műtárgy, annyi kiegészítési probléma, volt rá eset, hogy kompromisszumos megoldást alkalmaztak kiegészítéskor (nem is egyszer, noha az egész restaurálás csupa kompromisszummal teletűzdelt művelet, csak vannak "jól", "szerencsésen", "kevésbé jól", "kevésbé szerencsésen" és "rosszul" megoldott feladatok). Illetve vannak látványos munkák, kevésbé látványosak, s olyanok is, melyek minden szakmai felkészültség ellenére, s a legjobb akarat mellett is nem tartoznak az előbbiekhez. A zászlók restaurálása, konzerválása nem jelenti azt, hogy utána úgy kezelhetők, mint az uj tárgyak. A legtöbb esetben törékenyek maradnak, s élettartamukat a megfelelő raktározás és bánásmód határozza meg. Mint már korábban e fejezetben említettem, a legtöbb zászló esetében a vízszintes elhelyezés, molinóval feltekerve, s kívül csomagolópapírba csomagolva (tulfedve egymást és zártan), vagy a molinóval feltekert zászló tetejére erősített tokon egy rudat átdugva még megfelelőbb elhelyezést nyerthetnek. Sohasem szabad közvetlenül a fal mellé akasztani vagy fektetni, mert a nedvességgel együtt a mészsók átdiffundálhatnak a zászlóra. Nem szabad kályha, vagy fűtőtest közelében elhelyezni, mert a nagymértékű kiszáradás mellett, a felfelé irányuló meleg légáramlat rengeteg szennyezó'dés forrása lehet. Ezenkívül, akár feltekerve, de főleg, ha akasztva helyezzük el a zászlót, - nem szabad huzatos helyre tenni. Napfényes helyre sem szabad helyezni az UV sugárzás szinfakitó hatása miatt. Az 1685-ös tímár céhzászló konzerválása és restaurálása A zászló restaurálási munkájának megkezdése előtt (amikor megkaptam) igen rossz megtartású volt. Saját anyagának súlyát sem bírta el, mivel annyi volt rajta a szakadás és a felületi folytonossági hiány. Selyemszövetből készült; vászonkötéssel, mindkét oldalán festett s a festett részek az évszázadok folyamán igen törékennyé váltak, de a nem festett részeken a hordozóanyag (selyem) szintén nagyon elgyöngült. Az igen rossz állapot nagy gondot okozott a tisztításra való előkészületeknél is. Nevezetesen azt, ami a zászló méretéből is adódik (202 x 176 cm), nem állt rendelkezésrem ekkorra fürdetőkád. A zászló 16
