Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Egyéb fémtárgyak restaurálása - Szabó László: Egy XV. századi ereklyekereszt restaurálása
A tárgy restaurálása Első feladat a tárgy szétszerelése volt, mivel a talapzatot a felső részekhez a központi tartócső keresztbestiftelt tengelye (melyet elszegecseltek) rögzitette. Először a szegecsfejet kellett lemarni és kiütni. Ezt követően az összes alkatrészt le lehetett huzni, csak a felső kereszthez maradt kötődve, mivel eredetileg ehhez forrasztották. * A szétszerelési folyamat következő fázisa a kereszt felnyitása volt. Mivel a kereszt belül üreges, dobozos megoldású, a belső doboz részekben valószinüleg az ereklyét helyezték el, ezek azonban a keresztből már hiányoztak. A következő lépés a felületet egyenletesen boritó régi nitrolakkos réteg eltávolítása volt. A leoldás acetonban való többszöri áztatással, ecseteléssel történt. A védőréteg leoldása után láthatóvá vált a tárgy korróziójának mértéke. Sok helyen az ezüst-szulfid, átdiffundálva a felületet boritó aranyrétegen, ennek tetején mutatkozott. A belső részeken - melyek a tárgy szétszedése után váltak láthatóvá - elég vastag oxidréteg volt, ezeket ugyanis nem fedte aranyozás. A szennyeződések eltávolítása zsiralkohol-szulfátos lemosással, ezt követően ARGENTOL ezüsttisztitó oldatban való áztatással, többször át- ecseteléssel, hegyikrétás átkeféléssel történt. A megtisztított alkatrészek először csapvizben, majd desztillált viz- ben áztak, ezt követően kifőzéssel közömbösitettem őket. Ezután következett a kereszt belső deformált rekeszeinek kiegyengeté- se, ez különböző fa- és fémformákkal, kalapálással, illetve hajlitással történt. A kereszt nóduszán - az alsó peremrészen - a korábbi restaurálás nyomai láthatók, ide egy kerek, alul pedig egy szögletes fémbetétet forrasztottak. Ezek a hibás részeket jól összefogják, megbontásuk fölösleges , roncsolást okozott volna. A kereszt talapzata volt a tárgy legroncsoltabb, hibás és szakadozott része. Elsősorban a régi ónos forrasztásokat kellett eltávolitani. A forrasztások, ónmaradványok eltávolitása mechanikusan - fogtechnikusi marófejek, hántolok segitségével - történt. A talapzat negyedrésze különvált, mivel az ezt tartó, ónnal forrasztott két lemezdarabot is el kellett távo- litani. A talapzat erősen deformált és horpadozott volt, Kiegyengetése megfelelően kialakított faformákra történő rákalapálással, azonkívül fa és vas alátéteken fakalapáccsal való alakítással történt. Mind az ón eltávolításánál, mind pedig a kikalapálásnál arra törekedtem, hogy a fém alapot lehetőleg ne sértsem meg. A tárgyat jó megtartású, eredeti tüziaranyozás boritja. Tekintettel arra, hogy a tárgy ezüstforrasztással történő restaurálása ennek elvesztését jelentette volna, a levált részeket ragasztással rögzítettem. Az ezüsttel történő forrasztásnál ugyanis a tárgy forrasztandó részeit 800-850 C°-ra kell hevíteni, ami igen közel esik a tárgy alapfémének olvadáspontjához (940 C°). Ilyen melegben a tüziaranyozás fokozatosan színét veszti, majd eltűnik (leég) a tárgyról (több forrasztás esetében, ami itt fennáll). A tü162
