Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Fémből készült edények restaurálása - Újszászy Ágnes: XVII. századi ón keresztelőkancsó restaurálása
2. Műszeres analitikai vizsgálat: Emissziós spektroszkópiai felvétel segítségével megállapították, hogy a kancsó anyaga 3-5% ólmot és nyomokban rezet, vasat, cinket tartalmaz, vagyis összetétele megfelel a XVII, századi ónöntő céhek által előirt keverési aránynak. Az is kiderült, hogy a kancsó járulékos részei (kiöntő, billentő, fül) ugyanabból az anyagból készültek, a tárgy utólag nem volt kiegészítve, javítva. A kiöntő széléről vett forraszos minta megegyezik a többiek ösz- szetételével, tehát a kancsót saját anyagával forrasztották. A tisztítás menete A tárgy rossz állapotára való tekintettel elektrolízis es tisztítást nem alkalmaztam; a korróziós réteg vastagabbnak látszott és féltettem a jeleket, feliratokat. A tisztítást 5%-os sósavoldattal kezdtem, majd 10%-ossal folytattam. Nagyon lassan tisztult, közben faszerszámokkal próbáltam a lazuló rétegeket leválasztani. A kancsó belső falát volt a legnehezebb letisztítani, a nagyon kemény, vastag, nehezen leváló réteg nem akart oldódni és nehéz volt megközelíteni. A savas kezelés után, több napig áztattam, forró vízben mostam, majd szárítottam. Restaurálás Elsőként a tárgy eredeti formáját próbáltam visszaadni. Nagyon óvatosan kellett eljárnom, az ón puhasága miatt fémszerszámmal nem lehetett hozzányúlni (még a fa is meg tudja karcolni). Bár fából kifaragtam az edény belső profilját, és külön sablonokat, szerszámokat készítettem hozzá, mégis inkább csak a kezemre voltam utalva. Először a talpból kellett a testet kihúzni, majd az összenyomott testet visszaállítani eredeti formájába (ezt megkönnyítette, hogy szabályos forgástestről volt szó). A benyomódott fül helyére tételekor a test anyagának lyukacsossága, elvéko- nyodottsága okozott nehézséget. A talpat, a szájperemet és a tetőt sablonon kalapáltam a helyükre. A legtöbb gondot okozó kiöntőt pedig forrasztással illesztettem vissza. Forrasznak tiszta ónt használtam, folyasztónak gyantát vagy kloridot. Egy 20 wattos pákával cseppenként raktam fel az ónt a hiányzó részeken, majd egy 100 wattos pákával kentem simává. A maradék forraszt lefaragtam, csiszoltam, majd csiszolóvászonnal adtam meg az eredetihez hasonló textúráját. A kancsó konzerválását anódos pasz- sziválással 0, 5%-os nátrium-hidroxid-oldatban, 1-2 A/dm2 áramsürüség- gel, 2-3 másodpercig végeztem./XXXII. t. 6-7 . ; XXXI. t. 2 . / 141
