Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Bikádi György: Egy 1865-ös datálású tímár céhszászló restaurálása
t, 2. Vegyszeres vizsgálat. Jód, Jódkáli és kénsavas glicerin: sárga színeződés. Tömény sósav: ----- gyorsan oldódik (hidegen is). A hordozóanyag (selyemszövet) szinezékvizsgálata Első kémcsőben kb. 1 kis vegyszerkanálnyi nátrium-ditionitot oldottunk fel kevés vízben. Második kémcsőben 2-3 szem nátrium-kloridot (pasztillát) oldottunk fel ugyanannyi vizben. A vizsgálandó mintát egy kis mikrokémcsőbe helyeztük, s mindkét oldatból 2-3 cseppet adtunk hozzá, majd melegítettük. Melegítés hatására az oldat megsárgult, s a textilminta is megsárgult (elvesztve kékes-zöldes színét). Ezután a mintára kb. ugyanannyi etil-acetátot töltöttünk, mint az eddigi oldat térfogata volt, majd összeráztuk, és a felső etil-acetátos fázis kékes színűvé változott. Magyarázat. Az indigó olyan színezék (csávaszinezék), mely lúgos közegben történő redukció hatására leoldódik a szálról (textilről), ezért marad a másik komponens (jelen esetben egy sárga színezék) a textilen, majd mivel az indigó vizoldható redukált formája átmegy az etil-acetátos fázisba, s ott visszaoxidálódik az eredeti kék pigmentté, ezért látjuk e fázist kéknek, s ez egyben az indigó jelenlétét is bizonyítja, mint egyik komponens. Sárga szín: (ami visszamaradt). Történeti adatok szerint kiválasztottuk a sárga színeket. Az analízishez a rétegkromatográfiás módszert választottuk, mellyel referenciaanyagok segítségével azonosítottuk az ismeretlen mintát. Referenciaanyagként a következő színezékeket használtuk: 1. Berberin, 2. Bixin, 3. Butea, 4. Emodin, 5. Rezeda, 6. Füstik, 7. Kamilla, 8. Kampferöl, 9. Krocetin, 10. Kurkuma, 11. Morin, 12. Rhamnetin, 13. Sáfrány, 14. Quercelin, 15. Quercitron, 16. Quercitrin, 17. Szekuce, 18. Varjutövis. A mintákat és a referencia anyagokat megcseppentettük egy csepp 10%-os HCl-val, azért, hogy a színezék és a pác közötti kapcsolatot megbontsuk, melegítettük és metanollal (metilakohollal) oldottuk fel a színezéket, majd még egyszer melegítettük. Ezután kapillárisokkal vittük fel az anyagot a rétegre. (Adszorbens rétegként Art. 5735 DC - Plastikfolien Kiesegel 60 F 254/MERK/-et használtunk.) Futtatóelegyként: Kloroform, etil-acetát, etil-metilketon, hangyasav elegyét használtuk, 15:5:5:1 arányban. Kimutatás: 1%-os Naturstoffreagens + metilalkoholban oldva (réteg előhivószere). Az igy előhívott lemezt UV fluorescens lámpa segítségével, illetve alatt lehet értékelni. A rétegkromatográfia 1 (futtatás) alapján a keresett sárgás színezék ká'mpferolnak bizonyult, illetve k&mpferit tartalmú színezéknek. Ká'mpfe- rol ill. ká'mpferit tartalmú festékanyagok a sarkantyuvirág, galangagyö- kér, isparuk és a kökény. Kizárásos alapon nagy a valószínűsége, hogy kökény volt a másik színezék, ugyanis a kökény (az indigó mellett) a XVI. századtól kezdve Közép-Európában őshonos Magyarországon is), a 13
