Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Fegyverek restaurálása - Koppán Zsolt: XVI. századi "spanyol" sisak restaurálása

Morion sisak Rákfarkos huszársisak Koponyavédő sapkák

XVI-XVII. század XVII. század XII. század

E sisaktipusok közé sorolható be a Székesfehérvár Lödombok mögötti homokbányánál talált XVI. századi "Morion", vagy más néven "spanyol sisak". A Morion sisak a nyugati mintájú sisakok közé tartozik, melyek az 1520-as évek körül jöttek divatba. Spanyolországból származik, de több nyugat-európai országban is elterjedt. Főleg a gyalogosok fegyverzetének volt része, de díszes kivitelben a lovagok is átvették és mindennapos viseletté vált.

A sisaktipus jellegzetessége

Magas, kissé kúpos, vagy félgömb alakú harangjának tetején a harang egyik szélétől a másikig hosszában magas taréj húzódik. Keskeny karimája mind elöl, mind hátul (kisebb vagy nagyobb Ívben) felhajlik, illetve elo- reugrik.

A sisakot kovácsolással előállított elemekből szegecseléssel, illetve a két félharangot egybefogó peremezéssel készítették. A taréjban, a pere- mezés alatt a taréj formáját híven követő tömör "párna vasat" helyeztek el stabilizálás céljából. Kétoldalt szegecseléssel felfogott zsanérok segítségével mozgatható fülvédő lehetett, amely egyben a sisak fejhez való rögzítését is biztosította.

A "süt" és a taréj szélén sodrott utánzatu kovácsolt peremdisz füt körbe.

Mind a típus azonosításban, mind a restaurálásban nagy segítséget nyújtottak a röntgenvizsgálatok. A felvételek eredményeképpen nemcsak a fülvédo zsanérok váltak láthatóvá, hanem a harang pereméhez közel eső alsó részén körbefutó diszszegecselések (funkciójuk a perem "süt" részének rögzítése volt), ületve egy beütött évszám és sorszám (1574. N. 71.) is.

Ez újabb, egyelőre még megoldatlan problémát vetett fel. Erős gyanú él ugyanis a szakemberekben, hogy egy XIX. századi hamisítványról van szó. (Erre utal a gyanús évszám és sorszám, továbbá a sisaklemez feltűnő lágysága és vékonysága /ezeket maguk a korróziós folyamatok is eredményezhették/. ) Számos tény szól viszont ameüett, hogy eredeti:- a korróziós termékek vastagsága, sokrétűsége;- több külsérelmi nyom, ami szúró, ütő', vágó fegyverektől származik (mindezek a fotókon, ületve a röntgen felvételen jól látszanak);- olyan fajta deformációk, amelyek harc hevében keletkezhettek.

A konzerválást és restaurálást megelőző vizsgálatok

A restaurátori munka szempontjából nem mindegy, hogy milyen mértékű, méretű, természetű (összetételű) korrózióval állunk szemben. Ezért a konzerválást és restaurálást egy sor diagnosztikai vizsgálatnak kell megelőznie. Ezek az alábbiak szerint csoportosíthatók:

1. Érzékszervi, rutinvizsgálatok

2. Fizikai vizsgálatok