Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Koncsánszkiné Vakány Irén: Egy XVII. századi papucs helyreállítása
- 2 db béléstalp juhbőrből, ebből az egyik foglaló-talpbélés, hosszuk közel azonos 20-20, 2 cm között van, 5-6 mm-es öltésnyomokkal.- 1 db kissé domború, bolyhozott marhabőrből készült járótalp, 22, 3 cm hosszú, kiindulási állapotban a talp lágyive és a sarok homlok közt 75°-os. A talp a sarok alatt végigmegy. Feltételezett sarokmagasság 75°-os szög mellett 3 cm. Varrásnyomok egy sorban 2-3 mm-es közökkel. A béléstalpak és a járótalp szélessége a bütyöknél mérve 2 cm-es különbséget mutat. A tárgy állapota A fejrész látszólag jó megtartású (feltehetően kezelték a bőrt), laza rostszerkezetü, mely a juhbó'rre jellemző, de részleges fehérje lebomlást jelez, hogy rétegesen, lemezesen szétváló a bőr husoldala. Hasonló a helyzet a béléstalpaknál is borhiánnyal. A járótalp feszes, a sarokivelés- nél töredezett barkarajz. Szögelési nyomok az orrnál 2 db, bütyökrésznél 2-2 db, lágyékivnél 2-2 db, s végül a sarok járósikján 2 lyuk, mely a sarkot a talphoz rögzítette. A helyreállításnál szempontul tüztük ki, hogy a tárgyat papucsként mutassuk be oly módon, hogy a feltételezett sarok - mintegy posztamens szerepet betöltve - értelmes egésszé ötvözze a tárgyat. A cipő viselettörténészek szerint a XVI-XVII. században egyaránt előfordulhat a bőrrel vagy textillel bevont fasarku cipő, majd olyan is, melynek sarka egymásra helyezett bőrlemezekből állt. Ezek nyilván nyugati hatásra került formák és készitésmódok voltak. 5 Megfelelő analógiák hiányában a sarkot áttetsző műanyagból rekonstruáltuk, s mintegy csak sugalmazva azt, hogy milyen lehetett a formája, s magassága a rendelkezésünkre álló adatok alapján. A talp lágyékivét nem tudni mi tartotta meg, az tény, hogy a 75°-os talp sem statikailag nem lehetséges, sőt ha a béléstalp hosszát figyelembe vesszük, mindenképpen a talp hajlásszögét kell megváltoztatni, vagyis közel 50°-osra kell beállítani. Feltételezésünk szerint a talp hajlatánál lévő 2-2 szögelési lyuk tarthatott valami lágyékmerevitőt, amely eredetileg a talp ivét meghatározta és egyben a sarokfelerősitést is megoldotta. A rendelkezésünkre álló analóg fotók a sarokfelerősitést magyarázzák. Az analóg fotók mindkét esetben "nyakait ivü Lajos sarok" megoldásúak. 6 A rekonstruált sarok gipsz modelljét, s az arról készült negativ és pozitív formát fotókon mutatjuk be. A negativanyag a BME kísérleti kenhető szilikongumija (Szilorka 4) Harter T keményitéssel. Kétféle színben, egyik esetben Farbpasten 8101 rotbraun szinezőpasztát használtam, olyan meggondolásból, hogy ez a melegebb tónusu anyag jobban illik a barnás árnyalatú bőrhöz, másik meggondolásként nem színeztem a gyantát, Aerosil 300 (Degussa gyártmány) töltöttem fel, igy enyhén opál szinü lett. Ez utóbbi szin átmenetet képez az üvegszerü és testes szinü megjelenítés között. Felületét finom acélgyapottal csiszoltam meg, selyemfényű felületet kaptam. 95
