Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Bőrtárgyak restaurálása Magyarországon

Ha mindezt felmértük, akkor a következő problémákkal állunk szemben:

1. A bőrök víztartalmát feltétlenül stabilizálni kell, mert a megsérült kollagén rostok erre képtelenek. A stabilizáló anyagnak olyannak kell lenni, amely képes a külső és belső környezettel egyensúlyi helyzetet kialakitani.

2. Ha az előbbi kívánalomnak eleget teszünk, akkor a bőrben két nedvszívó rendszer alakul ki, az egyik maga á kollagén, a másik a viz stabilizáló anyag. Ilyen körülmények között elképzelhetetlen, hogy a környezet változó páratartalmával, a bőrre nézve stabil egyensúlyi helyzet alakulhasson ki. Ebben az esetben ismét két lehetőségünk van: a/ stabilizáljuk a környezet páratartalmát, b/ a külső hatásoktól megvédjük a bőr nedvszívó rendszerét. Legjobb, ha mindkét megoldást tudjuk alkalmazni. Az előbbi azonban teljesen a helyi adottságoktól függ, tehát a vizstabilizáló rendszer védelmét mindenképpen meg kell oldani.

3. Az kétségtelen, hogy a lebomlott fehérjerészecskéket el kell távolítani a bőrből. Ennek az az előnye, hogy ezzel együtt a bőrbe rakódott egyéb káros anyagokat is el tudjuk távolítani. Hátránya a tim sóval cserzett bőröknél, hogy nagyrészt a cserzőanyag is eltávozik a bőrből. Ezért a bőr ujracserzése elkerülhetetlen. A növényi cserzésü bőröknél a megmaradt rostok ugyan megőrzik védettségüket, azonban a kioldott anyagok mennyiségének függvényében mind nagyobb mértékben üres lesz a bőr. Ilyen bőröket aránylag könnyű meg- puhitani, de mechanikai szilárdságuk erősen csökken. Ilyen bőröknél a belső súrlódás következtében a rostok elszakadhatnak. Külső megjelenésre löttyed- tek lesznek és szabálytalanul megnyúlnak. Ezeket a bőröket tehát tölteni kell, úgy, hogy azért ne veszítsék el bőr-jellegüket.

4. Olyan bőröknél, amelyeknél az elenyvesedési folyamat már nagyon előrehaladott állapotban van, először a még megmenthető rostokat stabilizálni kell, azaz vízben oldhatatlanná kell tenni.

Kétségtelen, hogy ezenkivül még spk gondot okoz a festett,, aranyozott, domborított, 'valamint más anyagokkal, textillel, pergamennel, fémmel, fával összedolgozott bőrök konzerválása, de alapelvként munkánk során a fentieket fogadtuk el.

A bőrtárgyak restaurálásánál a csonkítás-mentes ragasztást és kiegészítéseket tartjuk követendőnek, A kiegészítéseknek külső megjelenésükben, textúrában harmonikusan kell illeszkedniük a tárgy eredeti részeihez. A bőrtárgyaknál fontos, hogy a kiegészítés Ugyanúgy mozogjon hajlitgatásoknál, mint az eredeti részek, mert máskülönben az illeszkedéseknél csúnya törések keletkeznek.

A bőrök víztartalmának stabilizálására több anyagot próbáltunk ki, de végül a glicerinhez tértünk vissza. A glicerin kiváló vizstabilizációs tulajdonságát nyilván álcserző hatására lehet visszavezetni. A fő problémát a glicerinmennyiség szabályozása okozza. Ugyanis elégtelen mennyiségnél'a bőr törékeny marad. Túl sok glicerin megsötétiti és nyálkássá teszi a bőr felületét. Eljárásunkat úgy egyszerűsítettük, hogy a glicerint feleslegben adagoltuk, majd a kívánt mennyiséget tercier-butil alkoholos oldással állítottuk be véglegesen.- E kettős vizstabilizáló rendszer a már ismertetett okok miatt érzékeny a környezet relativ páratartalmának ingadozásaira. Ezért ezt védeni kell. Erre különböző zsiradékok, olajok, viaszok, viaszszerü alkoholok alkalmasak. Tapasztalatunk szerint a bőrök zsirozását legelőnyösebb emulziókkal végezni. Emulgeátornak rendszerint szulfonált pataolajat használunk, de bizonyos ese81