Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szurdoki Zsuzsanna: Fatartalmú archív nyomópapírok vizsgálata és korának meghatározása a tárolás során bekövetkezett fizikai és kémiai változások alapján

3. 7. Adott rostösszetételü fatartalmú nyomópapírok

korának meghatározása

A mérési adatok alapján felrajzolt diagrammok közül azok alkalmazhatók ismeretlen korú papir korának meghatározására, melyek a papir öregedésekor lejátszódó folyamatokat leginkább tükrözik. A megfelelő görbék közül azokat kell kiválasztani, amelyeknél a vizsgált tartományban egységnyi időváltozáshoz a legnagyobb mért jellemző változás tartozik. Ugyanakkor figyelembe kell venni a mérések során nyert tapasztalatokat, azt, hogy az egyes jellemzők olyan nagy szórást mutatnak, hogy habár a változásuk az idővel nagyon erősen összefügg, használatuk várható pontosságát a nagy szórás megkérdőjelezi.

Mivel a papirban lévő karboxil-csoportok mennyisége a papir korával szervesen összefügg és a karboxil-csoport - idő görbe a fenti kritériumnak is eleget tesz, ezért ezt választottam vonatkozási alapnak.

A kormeghatározás menete tehát a következő: 2

Megmérem a vizsgálni kívánt anyag ka rboxil-csoport tartalmát. A kapott értéknek megfelelő pontot a karboxil-csoport—idő diagrammon kikeresve, majd azt az abszcisszára vetítve leolvashatom a vizsgált papir korát.

A kormeghatározás pontosítására több ut nyílik. Egyrészt a mérések számának növekedésével, másrészt a papir egyéb jellemzőit tartalmazó görbék felhasználásával.

Ha a papir különböző tulajdonságait mérjük, az egyes tulajdonságok eltérő szórásértékei miatt, ha a jellemzőkhöz tartozó idő függvényekből állapítanánk meg a korokat, és ezek átlagát számolnánk, a nagy szórású jellemzők a karboxil-csoport—idő diagrammról leolvasott - feltehetően pontos - értéket torzíthatják.

Ezért, mivel a görbék egységes rendszert alkotnak, célszerű a különböző jellemzők egymás közti összefüggéseit tartalmazó görbék felhasználásával a szélsőséges mérési eredményeket kiszűrni, illetve korrigálni.

Pl.: tételezzük fel, hogy mérjük a papir következő jellemzőit:

1. A karboxil-csoportok száma

2. Hajlitgatások száma

3. Fehérség

Ismerve a papir karboxil-csoport tartalmát, a karboxil-hajlitgatás görbe felhasználásával meghatározzuk az ehhez tartozó hajlitgatási értéket. Ezt az eljárást megismételjük a mért fehérség-érték és a fehérség-hajlitgatás görbe segítségével is.

Az igy rendelkezésünkre álló három hajlitgatási számot összehasonlítjuk. Ha a három érték nagyon eltér egymástól, akkor a mért eredmények közül a karboxil-hajlitgatás diagrammról léolvasott - feltételezhetően legkisebb szórású - adatot választjuk alapul és a tőle legtávolabb eső mérési eredményeket elhagyjuk. Az egy tendenciát mutató mérési értékek és a megfelelő mért jeUemző - idő görbék felhasználásával meghatározzuk a papir korát. Az igy kapott időértékek átlagát fogadjuk el mérési eredményként.

Tekintve, hogy a papir hajlitószilárdságának változása kinetikusán elsőrendű reakció szerint megy végbe, a numerikus értékeket logaritmus beosztású papíron ábrázolva a diagram grafikus képéből meghatározhatjuk a kapott egyenes egyenletét.

Az egyenes egyenletének általános alakja:

76