Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Bencze Sándor - Morgós András: A Csepel-hárosi koraavar bronz lószerszámdísz forrasztási módjának vizsgálata röntgenfluoreszcens elemzéssel
A mellékletek között 17 darab bronz lószerszám veret is volt. A tisztítás során a préselt lószerszám-veretek héjszerü belső oldalain forrasztás nyomait véltük felfedezni. Az avar ötvösmester forrasztás segítségével erősíthette a verethez azt a bronzdrótocskát, amellyel azt a szíjhoz erősítették. A veretek préseléssel készültek, mégpedig úgy, hogy a pozitív mintára verték rá a lemezt. Ezáltal a lemez külső oldalán a rajzolat kissé elmosódott. Egyébként az avar korból előkerült minták mind pozitív minták, például a kunszentmártoni ötvössir lelete. Az- avarok ismerték a forrasztás technikáját. László Gyula: "A népvándorláskor művészete Magyarországon" című könyvében a "Mesterségek dicsérete" cimü fejezetben igy ir erről: "Egész kiválóan forrasztott darabokat ismerünk a népvándorláskorából, bár forrasztó anyagnak nyomát sem látjuk. Úgy látszik, ismerték azt a fajta, anyagnélküli forrasztást, amelyet antik ötvösmunkák nyomán F. Stanger kísérletezett ki újra a granulációk vizsgálatánál. Röviden: az egy darabig az olvadáspont alatt izzitott kis gömböc skéket olvadáspontjuk alatti hevítéssel, kötőanyag nélkül egybe lehet forrasztani. Márpedig az biztos, hogy a granuláció készítését ismerték a népvándorlás ötvösei (kivéve a későavarokat és a magyarokat). "2 A veretek tanulmányozása felvetette azt a kérdést, vajon forrasztással készült-e a lószerszámdisz? Dr. Kovács István 1913-ban megjelent cikkében3 Írja egy ehhez a lelethez közelálló, l'.ez.ooandon előkerült koraavar lószerszámveretről: . "A boglárok megerősítésére szolgáló fül a boglár belsejébe a központi nagy dudorba ólom segítségével volt beragasztva. "4 Ezen irodalmi vonatkozáson kívül más utalást nem találtunk arra, hogy mivel forrasztották össze a díszeket. Más vizsgálati módszerekkel jutott hasonló megállapításokra Tóth József- 1978-ban készített diplomamunkájában, mely a "Tiszavárkony-hugyinparti avar temető anyagának restaurálása és ötvöstechnikai elemzése" címmel a Múzeumi Műtárgyvédelem 6. számában jelent meg. A gondos és kíméletes tisztítás ellenére (hidroxil-amin-hidroklorid 1 Ofo-os vizes oldata) sem maradt a veretek belső felületén annyi forrasztóanyag, ami cseppelemzésre elegendő lett volna. Maga a veretek anyaga is igen gyenge megtartású volt. A lágyforrasz anyaga ón, ólom lehetett leginkább, de ezek az anyagok mind' előfordulhatnak a bronzveret anyagában is. Ezért volt szükség egy olyan vizsgálati módszerre, mellyel maga a kérdéses elem igen kis meny- nyiségben is meghatározható. Ezen feltételeknek ée igényeknek'a röntgenfluoreszcens vizsgálati módszer jól megfelelt, amely képes volt a kérdésre feleletet adni. A vizsgálatokat a KFKI Izotóp Intézetének segítségével végeztük 1979. február 12-én. Köszönetünket a segítségért ezúton is szeretnénk kifejezni. A spektrumokat Am-241 és Cd-109 izotópokkal vettük fel. A mintákat úgy választottuk, hogy az egyik minta forrasztóanyagból, a másik a felforrasztott huzalból és a harmadik a veret forrasztott részéből származzon. A mintákról felvett spektrumokat az 1. és a 2. ábra tartalmazza. Az americiummal felvett spektrumból (1. ábra) megállapítható, hogy a forrasztás nélküli mintán ón nem mutatható ki, mig a többi mintán kimutatható. A kadmiummal felvett spektrum azt mutatta (2. ábra), hogy ólmot mindhárom minta tartalmaz, ez azt jelentheti, hogy a bronz réz-ólom 50
