Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Járó Márta: Institut royal du Patrimoine artistique: a belga műtárgy- és műemlékvédelem központja
A fizikai kutatólaboratórium tevékenysége Az igen korszerűen felszerelt laboratóriumban három, több mint tiz éves gyakorlattal rendelkező fizikus, illetve vegyész, valamint egy technikus dolgozik. Feladatuk elsősorban a kutatás és csak másodlagosan a szolgáltatás. Ez utóbbival a mikrokémiai laboratórium van megbizva, de mivel a műszeres analitikai módszerek gyorsabbak, sok esetben egyszerűbbek, háttérbe szorították a klasszikus mikroanalitikai eljárásokat (világjelenség), igy ezek fejlesztésére nem helyeznek súlyt. A fizikai laboratórium lassanként átveszi a szolgáltatás jellegű vizsgálatok végzését is, a kutatómunka igy elveszíti, folyamatosságát. Mivel egy technikus nem tudja kellő mértékben segíteni három kutató munkáját, a minták előkészítése sokszor ez utóbbiakra hárul, ami igen nagy időveszteség. (Pl. : egy félórás mikroszondás vizsgálathoz a mintaelőkészités sokszor négy órát is igénybevesz.) Az alábbiakban az egyes vizsgálati módszerekről és azok IRPA-beli felhasználási területéről szeretnék röviden Írni. Röntgendiffrakcióval pigmenteket és ritkán korróziós termékeket vizsgálnak. A módszer szervetlen vegyületek azonosítására nyújt lehetőséget (etalonok birtokában mennyiségi analízis is végezhető). Elvégzéséhez néhány milligramm porminta szükséges. Pl. : szervetlen festék esetén az elementáris összetételt előzetesen, más módszerrel megállapítják (ez nem feltétlenül szükséges, de nagy mértékben megkönnyíti a vizsgálatot) és diffrakcióval döntik el, hogy az adott elemek milyen ve- gyületet alkotnak. Röntgenfluoreszcenciával pigmenteket, fémötvözeteket, újabban textilszálakat is vizsgálnak (ld. később). A módszer segítségével a mintában előforduló, főleg fémes elemeket azonosítják (etalonok birtokában mennyiségük is meghatározható). Elvégzéséhez mikroméretü anyagdarab (textil esetén 1-3 cm-es szál) szükséges. Gyakran alkalmazzák elővizsgálatként a diffrakciós analízisekhez. A mikroszonda lassan .háttérbe szorítja az intézetben a röntgenfluoreszcenciát, ugyanis ez a módszer szintén elementáris összetételt ad, de egy mikroszkóp segítségével kiválasztható a minta felületén az a rész, amelynek összetételét meg kívánjuk határozni. Tájékoztatást ad a vizsgált elemek eloszlásáról, etalonok birtokában pedig mennyiségi analízis is végezhető. A vizsgált felület mikroszkópi képe, az elemeloszlás "képe" megfelelő, beépített fényképezőgépekkel fotózható. A műszer igen drága, kezelése nagy szakértelmet igényel. A vizsgálathoz mikroméretü, megfelelően előkészített minta szükséges. A vékonyréteg kromatográfiát textiliák színezékeinek azonosítására használják. A módszer szerves vegyületek azonosítására alkalmas. Elvégzéséhez kb. 1 cm hosszúságú szál szükséges. A szálról megfelelő módszerrel leoldva a színezéket, az oldatot használják fel az elemzéshez. 162
