Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

T. Balázsy Ágnes: Ösztöndíjjal Hollandiában

A könyvtár katalógusrendszere az Art and Archeology Technical Abstracts decimális beosztásán alapszik. Az index-katalógus alapján lehet tájékozód­ni a szak szerinti felosztásról, majd az ott talált számnak megfelelően a szakkatalógusban kikeresni a könyveimet. A kartonokon kis színes fémla­pocskák jelzik, hogy a keresett könyv megvan-e a Laboratórium könyvtá­rában. Ugyanerről a kartonról olvasható le, hogy a kért mű könyv, folyó­irat, fotókópia vagy fordítás. A szerző neve szerint kétféle katalógusrend­szer található, egy csak a könyvekre, egy minden nyomtatásban megjelent publikációra. Föllapozható még egy a restaurálandó tárgy szerinti kataló­gusrendszer. A könyvtár-adattár komplexumhoz kapcsolódik az ezres nagyságrendű referenciaanyag gyűjtemény, melyben a pigmentektől a festészeti kötő­anyagokig minden olyan etalon megtalálható, mely a vegyészek analitikai kutatásait lehetővé teszi. Ennek ügyes kezelését a szintén decimális rend­szerű katalógus biztosítja. Lassan sor kerülhetett a tervezett tanulmányi programra. Az Iparmű­vészeti Muzeum 84 analizálandó textilmintát bízott rám, a tárgyrestaurá­tor szak diplomázóinak és más múzeumok textiltárgyainak szálaival össze­sen 120 színes fonal várt meghatározásra. Wilma Roelofs kromatográfiás laboratóriumát választottam tehát. Előzőleg is ismertem a szakirodalom­ból, hogy milyen komoly munkával dolgozták ki nemcsak a természetes színezékek, hanem például a festészeti kötőanyagok analitikai módszereit, a gyakorlat azonban minden elképzelésemet fölülmúlta. A természetes színezékek vizsgálatához 300 körüli számú összehasonlító anyagot használtam, amelyek rétegkromatográfiás analízisét, a pontos eredmény érdekében, némely esetben külön is el kellett végezni. Az ösz- szesen 60 sikeres rétegkromatogramról színes Polaroid felvételt készítet­tem és dokumentáltam. 2 Imponáló módszerrel készítette elő Wilma Roelofs a festészeti kötőanyagok kimutatását. Az alapozáshoz, a festéshez, a be­vonóréteghez korabeli anyagokat alkalmazott az összes szóba jöhető variá­cióban. A két-háromszázra tehető mintasorozat egy részét fénytől védve tárolja, másik részét a szokásos megvilágításnak, illetve gyorsított öre- gitésnek teszi ki. Ezeken tanulmányozható a különböző alapozószerek, pig­mentek és kötőanyagok kölcsönhatása és együtt öregedésük végterméke. Rétegkromatográfiával vagy nagynyomású folyadékkromatográfiával, a refe­renciaanyagok segítségével -azonosítja az ismeretlen mintákat. Mindezt igen gondosan megtervezett kutatási program szerint. 3 A Központi Laboratórium textilrestaurátór-mühelye egy félig tetővilá- gitással ellátott, legalább 60 m^-es terem. Vegyifülke, hatalmas mosó­kád, melyet lefedve asztalként is használnak és több kiterítő asztal alkot­ja a berendezést. Karin van Nes textilrestaurátor kezéből rendkívül pre­cíz és hosszú időt igénylő munka után került ki egy XVIII. századi, res­taurálás előtt szinte a felismerhetetlenségig pusztult köpeny. Két hetet töltöttem ebben a műhelyben, merklapokat (Hollandiában sűrűn előforduló hímzett mintalapok) tisztítottam^, és sokat foglalkoztam a müanyagdiszper- zióval történő dublirozással. 5 itt ismertem fel annak jelentőségét, hogy mennyire segitheti a művészettörténész a tárgyrestaurátor munkáját, és hogy milyen megfigyelésekkel bővítheti a restaurátor a muzeológus isme­reteit. Amikor a Tropenmuseum gyűjteményéből egy Északnyugat-Indiából származó, pamutra festett un. "Pabuji" festmény került a műhelybe, ko­148

Next

/
Thumbnails
Contents