Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Morgós András: A műtárgyvédelem vegyészeti etikájáról

kalmazott, illetve kifejlesztés alatt álló anyagok mütárgyvédelmi felhasználását kell kutatni - ezt szolgálják az iparral - kutatással közösen rendezett szimpóziumok. Ezek után el lehet kezdeni a stabilitási vizsgálatokat, melyek eredményeképpen a legmegfelelőbb anyag kiválasztható.

A kiegészítés általánosan elfogadott ténye az, hogy olyan anyaggal egészítsünk ki, amely eltávolítható és megkülönböztethető az eredetitől.

A megkülönböztethetőség miatt a hiányokat eltérő szinü anyaggal egészítjük ki - pl. kerámia-restauráláskor. A kiegészítés egyik célja az, hogy hasonló esztétikai élményt váltson ki a szemlélőben, mint amilyet az eredeti állapotában kiváltott. Ez eltérő szinü kiegészítés esetén teljesen nem biztosítható. A szem először mindig a két szin közötti határfelületet veszi észre, és mintegy ezzel befolyásolva szemléli a tárgyat. Mázas kerámia vagy parasztbutor esetében ez különösen zavaró. Ilyen és hasonló esetekben javasolhatja a vegyész, hogy a kiegészítés történjék ugyanolyan színnel, mint amilyennel eredetileg készítették, viszont az el- különithetőség végett ultraviola adalékanyagot kell a kiegészítéshez keverni. E célra szerves UV-aktiv anyagok mellett stabilitásuk miatt jobban megfelelnének a szervetlen UV-aktiv anyagok. A tárgy a kiegészítés után látható fényben ugyanolyan élményt nyújt, amilyent eredetileg, viszont UV lámpa alá helyezve a kiegészítés világit, igy egyértelműén elkülöníthető.

Minden tudomány fejlődésének alapja a kísérlet és az ebből levont következtetés. Sajnos ez a műtárgyvédelmen belül nem általános. Kísérletezni lehet a műtárgyon (ami elkerülendő), ennek egy értéktelen részén (elfogadható), vagy egy megfelelő modellen (javasolható). Sok folyamat modellezhető, igy pl. az átitatás, a felületvédő anyagok reverzibilis viselkedése műtárgy nélkül is vizsgálható (jó megtartású tárgyak esetében). Rossz megtartású tárgy esetéh ez nem mindig áll fenn, a felületek öregedése, az anyag degradációja, a. biológiai kártételek következtében. A modell felállítása nagyon nehéz, de nem mindig lehetetlen. Ilyen esetben a tárgy értéktelen részén kell kísérletezni. A kísérlet csak akkor visz előbbre, ha abból következtetéseket, összefüggéseket állapítunk meg. Éppen ezért elő kellene venni olyan tárgyakat, amelyeket régebben kezeltek ismert anyaggal. Ezeket nemcsak szubjektív vizsgálat (szem), hanem objektiv vizsgálat alá is kell vetni (az anyag kémiai, fizikai tulajdonságainak ellenőrzése mérésekkel). Úgy érzem, hogy ez a műtárgyvédelem fejlődése szempontjából feltétlenül elvégzendő feladat.

Összefoglalva elmondható, hogy a műtárgyvédelemben alkalmazható eljárások kiválasztása nem egyszerű. A kiválasztás során sokszor ellentmondó hatások (reverzibilitás-stabilitás-duzzadás, irreverzibilitás-élettar- tam) között kell az optimumot megkeresni, vagy előírni az ujrarestaurá- lás idejét. Ezeknek a munkáknak elvégzésében a restaurátornak természettudományos képzettségű szakemberrel kell együttműködnie.

144