Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Duma György: Cserépedények grafittartalmának gyakorlati jelentősége
DUMA György Cserépedények grafittartalmának gyakorlati jelentősége A fekete vagy szürke színű mázatlan kerámiák mind a régészet, mind a néprajz területén általánosan ismertek. Ezeket az irodalom legtöbbször ma is grafitos kerámiák gyűjtőnéven emliti, A kerámiák e kiterjedt csoportja, anyagi sajátosságaik alapján és technológiai vonatkozásban egyaránt jelentősen eltérő edényeket foglal magába. Közöttük legnagyobb számmal azok az edények vannak képviselve, melyek előállításának technológiája Európa egyes területein - elsősorban a Kárpát-medencén belül - napjainkig változatlan formában, folyamatosan fennmaradt. Magyarországon a második világháborút közvetlen követő években még jelentős mennyiségben kerültek forgalomba e hagyományos technológiával előállított, - ivóviz tárolására használt - grafitszürke szinü mohácsi cserépkorsók. Színük azonban nem grafittól, hanem a cserép felületi rétegeibe beépült széntől származik. Bizonyítható volt, hogy az edények anyagában felhalmozódott finomeloszlásu szén, szénmonoxid és szénmonoxidtartalmu gázokból, a szilárd anyag és a gáz határfelületén lejátszódó heterogén katalízis hatására, kontakt katalízissel kapcsolatos krakkolás utján vált ki. A fekete edények e jellegzetes darabjait a legutóbbi időkig hagyományos kerek, legtöbbször földbe mélyesztett, nyiltlángu fazekaskemencékben égették ki. A szénkiváláshoz szükséges gázatmoszférát, szilárd tüzelőanyagok, elsősorban fa szárazdesztiliációja alkalmával keletkező gáz- és gőztermékekkel biztosították (1-4.) Vizsgálataink alapján ismert, hogy csaknem minden mázatlan fekete vagy szürke szinü cserépedény felületi rétegeiben kimutatható a füstgázokból krakkolás utján keletkezett röntgen-amorf szén jelenléte. A régészeti leletanyagból jól ismertek azok a kerámiák, melyek az emlitett - égetés során beépült - széntartalom mellett, a cserép anyagában az égetés során elszenesedett szerves anyagot, vagy közvetlen szenet tartalmaznak. Ez utóbbiak között legjelentősebbek az ásványos szenet, grafitot tartalmazó agyagból formált edények. Az őskortól kezdve ismert, később a középkorban elterjedten használt grafittartalmu edények készítésével Európában már régen felhagytak. Technológiai hagyományaikat részben a fémolvasztásra használt tégelyek őrizték meg. A grafittartalomnak a fémolvasztó tégelyekkel kapcsolatos gyakorlati szerepe jól értelmezhető, az edényekkel összefüggő jelentősége azonban napjainkban is sokat vitatott. A következőkben e kérdésre, a grafittartalom szerepének megismerése céljából folytatott kisérletsorozatunk eredményeinek ismertetésével kívánunk feleletet adni. Elsőként meg kívántuk ismerni a grafittartalmu cserépanyagoknak a természettudományos módszerekkel meghatározható jellemzőit. Ezt követően 13
