Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Nacsa Mihály: Fogászati anyagok használata a múzeumi restaurálásban
NACSA Mihály Fogászati anyagok használata a múzeumi restaurálásban Ha fogászati anyagokról és fogtechnikai munkáról beszélünk, kiderül, hogy a restaurálás és e szakma között igen sok rokon vonás van: forma- készség, kézügyesség, anyag- és foglalkozás-szeretet, mikroméretek vagy a munkához használatos anyagok. Múzeumunkban évek óta jó eredménnyel használjuk a fogászati anyagokat különféle tárgyak: fém, fa, üveg, gyöngy, díszfegyverek ékköveinek kiegészítésére, finom veretek megerősítésére. A fogpótlás távoli múltra tekint vissza. Földvári Imre és Huszár György időszámításunk első századából származó föníciai és időszámítás előtt kb. 400-ból származó etruszk fogpótlásról ir. A korabeli mesterek a fogpótlásokat aranypánttal és drótok segítségével próbálták hozzáerősiteni a megmaradt fogakhoz. Ezt az ókori ásatásokból a mai Olaszország területén előkerült számtalan leletanyag bizonyítja. A középkorban nem sokkal vitték előbbre a szakmát. Önálló fogtechnikus ipar csak a XIX. században alakult ki. Előtte ezt a munkát a fogorvosok, illetve különböző szakmákhoz tartozó iparosok végezték. Mechanikusok, paróka- és esernyőkészitők, csont- és fafaragók, ötvösök, arany- és ezüstmüvesek olyan ügyesen művelték az uj foglalkozást, hogy a régi mesterségüket felhagyva, fogtechnikusokká váltak. A korabeli mesterek aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, á tcsontot, fát és egyéb segédanyagokat használtak. A modern fogászat megteremtője Pierre Fauchard (1678-1761). Az első teljes protézist foggépnek nevezték. A döntő változás az ipar fejlődésével és a műanyagok feltalálásával jött létre. Forradalmasított a porcelán és a kaucsuk. Számunkra, restaurátorok számára a modern fogpótlás segédanyagai a fontosak. Csak azokról teszek említést, amelyeket sikerült a múzeumi tárgyak kiegészítésénél használni: lenyomatanyagok, csiszoló- és fényezőanyagok, izoláló szerek, akrilátok, másolatkészitő anyagok, melottfém és ragasztók. Vegyük sorba a felsorolt anyagokat, nem annyira összetételeik, mint inkább használhatóságuk szerint. Lenyomat anyagok: Merev, termoplasztikus és rugalmas csoportokra oszthatók fel. A merev lenyomat anyaga gipsz. Kizárólag csak sima felületű, alámenó' részeket nem tartalmazó minta vételére alkalmas. Ismerjük tulajdonságait, kötési idejének változtathatóságát, térfogatváltozását. Ke- ménységi fokait keménységi sorrendben: stukatur, alabástrom mintagipsz, moldánó márványgipsz. Termoplasztikus anyagok: Olyan anyagok, amelyek maleg hatására plasztikussá válnak. Hülés után újra felveszik eredeti merevségüket. Ide sorolhatók a különböző viaszok és stencek. Ezek az anyagok kiválóan alkalmasak pénzek, érmek és hasonló kisebb tárgyakról negativ vételére, máso
