Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Morgós András: Beszámoló a "Szilikon szimpóziumról"

Janovich István nevében Somogyi Sándor beszámolt arról, hogy a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban a nagy hó'mérsékletingadozásoknak kitett fatárgyak réstömitéséhez kiválóan megfelelt a Budalakk által kiszerelt Sziloplaszt tömítőanyag. Előzőleg a felületet tapadásjavitóval kenték be. Ilyen eljárással restauráltak fejfákat és istállóajtót.

Koncsánszki Gyuláné - MRMK - elmondta, hogy az intézmény, illetve elődje 1962 óta alkalmaz szilikonkés zitményt. Kezdetben középkori viaszpecsétek másolatkészítéséhez használták a Wacker Giessmasse 56. tipusu szilikongumit. 1963-ban kísérleteztek magyar szilikongumival, aminek ekkor még 1500 Ft/kg-os ára volt a Wacker 3ß0 Ft/kg-os árával szemben. Összehasonlítva a két anyag tulajdonságait, a magyar tultöltött- nek tűnt - ezért erősebb és szivósabb volt -, nagyobb erővel tapadt a műtárgyhoz, nagyobb erővel kellett kiemelni a szilikonágyból. Gyengébb megtartottságu anyagnál használhatóságát ez a tény erősen csökkentette. Üvegrestaurálási munkáknál sikerrel alkalmazták, amikor a pozitív öntést metil-metakrilát előpolimerizátummal végezték, mert kevésbé duzzadt meg a szilikon és a deformálódás lehetősége is kisebb volt, mint a Giessmasse 56-nál. Aromás oldószerekben a szilikon duzzadását felhasználhatjuk méretarányos másolatkészítésnél. Korrodált üvegfelületről héj- öntéssel a Wacker Streichmasset alkalmazták. Ez alkalmas volt 1-2 mm vékony negativ készítésére. Szilárdságát géz, tűk stb. erősítéssel fokozták. Előnye, hogy az anyag nem folyik le a függőleges felületről. A bőrrestaurálás fejlődéséhez nagyban hozzájárult a szilikonok alkalmazása - tudomásunk szerint ilyen jellegű külföldi felhasználásáról irodalmi adat nincsen. Nálunk került alkalmazásra a szilikon mint negativ anyag, illetve a ragasztók megjelenésével mint a legrugalmasabb bőrragasztó anyag, mely élben való ragasztásra is alkalmas. A negativ anyagokat 1966 óta sikerrel alkalmazzák barkázott felületű bőrtárgyak pótlásánál.

Eddigi tapasztalataink szerint a Wacker cég 3 féle (öntő, kenhető, kitt) viszkozitású negativ anyaga jól használható. Az RTV-M 457, RTV-M 480-hoz T-37-es jelű katalizátort használnak, egymással ezek keverhetők, a kívánt viszkozitás aerosil bekeveréssel elérhető. Jelentős fejló'dés a múzeumi gyakorlatban az egykomponensü szilikonragasztók megjelenése, kötésük a levegő nedvességtartalmának hatására következik be. A VP- 3541; VP-3543-as jelüt először sérült negatívok ragasztására használták, majd mint a legflexibilisebb bőrragasztó vált be. Rostidegen anyag lévén nem szivódik fel a rostra, nem keményíti azt meg. Ahol kisebb hiányok vannak, bőrpótlásra (bőrpor rászórásával) alkalmazható. Múzeumi elveknek megfelelően a ragasztó a bőrről toluolos, xilolos duzzasztás után eltávolítható. A mostani elnevezés szerint az Elastosil 07 vált be a legjobban (3-5 perces kötésidő), az SK-41, SK-43 (15-20 perc kötési idő) mellett.

1969-70-ben a Magyar Nemzeti Muzeum tulajdonában lévő XVI. századi bőrköpeny restaurálása történt szilikonragasztóval, valamint a hiányok pótlása szilikon negativ segítségével. Ez kb. 10 éve van kiállításban, de a ragasztó elöregedése nem jelentkezett.

Pergamen javításakor az SK-41 típus (oldószer nélküli szilikonragasztó), azért jó, mert nem huzza meg a pergament. Véleményünk szerint a ragasztó kis savassága nem károsítja az anyagot. Irodalmi adatok

129