Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
T. Knotik Márta: Egy kínai hímzés restaurálásáról
1. A fércelést hosszú, átfogóöltésekre cseréltük le és ezzel leheletvékony négyzetes hálót képeztünk az atlasz-selymen. Az átfogóöltések leöltögetésé- vel egyenletesen egymáshoz varrtuk a falikép selyemszövetét és az alábélelőt, hogy a későbbiekben ezek egy textil-lapként viselkedjenek. 2. Az atlasz-selyem felszabadult, vastag vetülékfonalait szintén átfogóöltésekkel, illetve öltéssorokkal rögzítettük helyükre és egyben az alábélelőhöz. A sorokat a rongált rész távolságának állandó megfelezésével VIII. t. 3. kb. 4 milliméternyire sűrítettük^ (erről bővebbet T. Knotik: Zászlók restaurálásáról A Veszprém megyei múzeumok közleményei 1971/10 457. lap) és ezzel az elszabadult vetülékeket a kép hátteréül szolgáló selyemszövet sikjá- ba visszaszorítottuk. 3. A falikép hímzésének helyreállításához először is tisztába kellett jönnünk elkészítésük, kivarrásuk menetével. Az alaphimzésről már tudjuk, hogy hamis-laposöltéssel készült, amelynek különböző szinü es formájú foltjait egyszerűen egymás mellé hímezték VIII. t. 6-7.teljesen elfedve a selyemszövetet. A ráhimzés fonal-fektetéssel rajzol az alaphimzésre és a különböző rajzi igényeket anyag és forma tekintetében egyaránt változatosan elégíti ki. A következőkben ezeket a változatokat vesszük sorra. A geometriai rendszerű selyem-ráhimzés kockásán és csikósán elhelyezett alakja átfogóöltésekből áll. Ezeket kereszteződésüknél, vagy bizonyos távolságokban egy rövid öltéssel lefogták, hogy ne mozdulhassanak el helyükről és ezzel az alaphimzést is jobban megfogják. De még igy is aránylag hosszan lebegtek, könnyen elkoptak, beakadtak és kiszakadtak, mig az őket lefogó rövid öltés sértetlenül bujt meg továbbra is az alaphimzés fonalai között. Ezért az alaphimzés fonalainak helyreállításához és újbóli rögzítéséhez legkézenfekvőbb, hogy az átfogóöltések uj fonalát ezeken a mig meglévő le- fogó-öltéséken keresztül vezessük és evvel egyben pótoljuk a mintázatul is szolgáló geometrikus öltésrendszert. A fonal bevezetésénél ügyelnünk kellett arra, hogy minden egyes kis lefogóöltés fonalszakasza alatt külön-külön bujtassuk át a tütVIII.t. 4. A bújtatásnál a tü átért hegye alá, tartsuk bal kezünk mutatóujjának körmét. így a tüt a köröm és az ujjhegy között vezetve megakadályozzuk, hogy a tü az alaphimzés fonalai közé csússzon és azokban elakadjon. Ilyen módon, először egyik irányban pótoltuk az összes selyemfonalat VIII. t. 5majd fölöttük - az előbbieket keresztezve - a másik irányban is vili. t. sElőfordult, hogy egy-egy lefogóöltés hiányzott, azt természetesen a staomiás érdekében pótoltuk. Ugyanígy jártunk el a csikósán elhelyezkedő átfogóöltések pótlásánál az uj selyemfonal bevezetésével. E megoldással a falikép bal szélső alakja, keresztben csikós lábszárának alaphimzését fogták le hosszanti irányban. A mustraként terülő selyem-ráhimzéssel, mely a ruhaanyagok mintáját adja, szinte semmi dolgunk nem volt, viszont a mustraként terülő fémfonal- ráhimzés helyreállításával annál több. Ezek a selyem alaphimzésre ráfekte- tett fémfonalak könnyen feltépték, elvágták az őket lefogó, kis öltések fonalszakaszait, igy a fémfonalak lebomlottak és egymásba kapaszkodtak. Haladásuk eredeti nyomát azonban szépen őrizte a puha alaphimzés. Ide, rajzolatuk mélyedésébe kellett visszaöltögetnünk őket. Ezeknek a fémfonalaknak vonal- vezetése és ritmusa abban rejlik, hogy a párosával fektetett és párosával lefogott fémfonalakat helyenként egymástól szétválasztva, rövidebb vagy hosz- szabb szakaszokon egyenként vezetik tovább , majd ismét együtt fektetik a mintázat rajza szerint. Vonalvezetésüket úgy tervezték, hogy a min123
