Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Morgós András: A fa korrózis tulajdonságai
riumok és gombák klorofillt nem tartalmaznak, nem képesek a szervezetük felépítéséhez szükséges szénhidrátok előállításához a levegő CC>2-tartalmát felhasználni, ezért arra vannak utalva, hogy a szükséges szerves vegyülete- ket más szerves anyagokból, azok alkotórészeinek lebontásával szerezzék meg. A baktériumok által okozott korrózió nem jelentős. A kár abban jelentkezik, hogy anyagcseréjük folytán a fán elszíneződést okoznak. A gombák életműködésükkel jóval nagyobb kárt okoznak,, a micéliumaik által termelt enzimek és fermentek hatására fel tudják bontani a sejtfalakat felépítő vegyületeket, igy a cellulózt, a lignint vagy mindkettőt. Az enzimek és fermentek nitrogéntartalmú vegyületek. Tevékenységük mindig egy-egy anyagra terjed ki, nevezetesen vagy a cellulózra vagy a ligninre és esetleg a fehérjeanyagokra, így a celluláz enzim a sejtfal cellulózát szőlőcukorrá változtatja, a citáz a cellulózkisérőket bontja, a hadromáz a lignint, a trip- szin nevű enzim pedig a fehérjeanyagok felbontásánál játszik nagy szerepet. A magasabbrendü gombák invertáz és diasztáz nevű enzimeket termelnek, amelyek a cukor és a keményítő bomlását segítik elő. A cellulózt lebontó gombák a fát felépítő sejtfalak belső részét támadják meg, igy a megtámadott fa a visszamaradó lignin következtében megvőrösödik, szétesik, megrepedezik. Az ilyen korhadást vörös korhadásnak nevezik. A gombák egy másik nagy csoportja a sejtfaj ligninjét támadja meg, a visszamaradó fehér szinü cellulóz után a korhadást fehérkorhadásnak nevezik. A gombák támadása következtében a fa térfogatsúlya akár felére is csökkenhet. Rovarfélék fakárositó hatása A rovarfélék támadásai, habár közvetlenül nem okozzák a fa teljes elpusztulását, de kiváltói lehetnek romlásának, nem szólva arról, hogy mechanikus kárositásukkal (járatok, kirepülőnyilások) csökkentik a fa szilárdságát. A károsítás jellege, formája és következménye igen különböző lehet. Ez mutatkozik mechanikai és kémiai értelemben egyaránt. A mechanikai értelemben vett kárositás mindig nagyobb mérvű. A legsúlyosabb kárt a rovarok álcái okozzák rágásukkal. A rágás célja a táplálék megszerzése és az átváltozás idejére búvóhely keresése, készítése. A rovarok károsító hatása nem csupán mechanikai rongálásokban mutatkozik meg, hanem abban is, hogy utat nyitnak a gombák támadásának. összefoglalva a fa korróziós tulajdonságait, kijelenthetjük, hogy múzeumi területen az atmoszférikus tényezők okozta korróziót kizárhatjuk, ha a fatárgyakat optimális klímaviszonyok között tároljuk. Ez fatárgyaknál 55-65% közötti relativ páratartalomnak felel meg, 16-22 C° állandó hőmérséklet mellett. Raktározásnál ennek betartására kell törekedni. Múzeumi területen az atmoszférikus korrózió főként a tárgyak megrepedezésében, de- formálódásában jelentkezik. Ezt a páratartalom és a hőmérséklet állandó értéken tartásával előzhetjük meg. Múzeumi területen jelentős a biológiai kártevők kártétele, ezt különböző gyártmányú és tipusu gomba- és rovarölőszerekkel előzhetjük meg. A restaurálás, konzerválás során figyelemmel kell lenni arra, hogy a különböző oldószerek eltérő mértékben duzzasztják a fafajtákat, nagyon lúgos (pH^> 11), illetve nagyon savas (pH < 2) oldatokkal fát kezelni nem szabad. A 105
