Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Kerti Károly: Restaurátori technikák római üvegeken (Két III. századi üvegtárgy restaurálása)
gumit helyezni. Nagyobb hiányok pótlásánál - de csak jó megtartású üvegek esetében - a felkent és kikeményedett szilikongumi rétegre gipszből támasztó és formatartó réteget is fel kell vinni, hogy a kiegészítésnél a pótló anyag súlya ne deformálja a vékony szilikonlemezt. Rossz megtartású üvegnél vagy bonyolult formánál ez a módszer nem alkalmazható a gipsz súlya és ridegsége miatt. Ilyen esetben úgy járhatunk el, hogy az üvegről levett negativot finomra szitált homokba helyezzük úgy, hogy a negativ külső felületét a homok körbefogva kellően megtámassza. Ezután gipsszel kikenjük a negativot. A gipsz megkötése után megfordítva a rendszert, gipszből elkészíthetjük a negativ külső támasztékát. Ha az elforgatásos módszert nem tudjuk alkalmazni - mert például a kiegészítendő felület nagyobb, mint a megfelelő ép részlet, vagy aszimmetrikus a forma és elforgatással más ivet kapnánk -, a negativ elkészítése többlépcsős folyamat. Első lépésként a hiányzó rész pozitív formáját kell létrehoznunk. Ha a kiegészítendő tárgy forgástest, és nem deformálódott, kiszerkesztve a méreteket, gipszből kiesztergálhatjuk a teljes formát. Különleges esetekben a gipszformát ragasztásnál is felhasználhatjuk oly módon, hogy például egy pohár belső felületének megfelelő gipszforma palástján végezzük el a töredékek egymáshoz ragasztását. Negativ- és formakészítésnél egyéb segédanyagok is fontos szerepet játszanak; például a plasztilin, az agyag, a homok stb. 5. 2. Metakrilát alapon történő kiegészítések A metakrilátok közül üvegkiegészitésre a metakrilsav-metil-észterből benzoil-peroxid iniciátorral előállított polimetil-metakrilátok használatosak, mivel belőlük viztiszta, színezhető, hőre lágyuló fóliát készíthetünk. A poli- metil-metakrilátfólia készítése ismert eljárás (Szalay), azonban a munkafolyamat egyes lépéseinél több hibalehetőség is adódik, amelyek következtében a munka eredménytelenné válhat. Az egyik hibalehetőség a szikkativok bekeverésénél jelentkezik. A szikkativok (szárítók) közül a metakrilát polimerizá- ciójánál az oleátokat alkalmazzuk. Az oleátok (olajsav fémekkel alkotott sói) a filmképződést gyorsító katalizátorok. A gyakorlatban általában a réz-oleátot alkalmazzuk, mert egyrészt az enyhén zöldes üveg pótlásához szükséges fólia színezését önmagában megoldja, másrészt, ha festéket is használunk, azt részben stabilizálja a peroxidok oxidativ hatásával szemben. Az oleátok használatánál ügyelni kell a helyes arányra (100 ml anyaghoz 8-9 csepp), mert túladagolás esetén, besűrítéskor, mielőtt a folyadék hőmérséklete a 80° C-ot elérné, az anyag "beugorhat" - ugrásszerűen lezajlik a polimerizáció és a főzőpohárban bekötött, habos anyagot kapunk eredményül. Hibaforrás lehet az is, ha a fóliának szánt anyagot ugyanabban a vegyifülkében öntjük ki az üveglapra, ahol a besűrítést végeztük, ugyanis a vízfürdőből távozó gőzöket a még folyékony polimetil-metakrilát adszorbeálja, aminek homályos, matt fólia az eredménye. Ügyelni kell a kiöntés módjára is. A főzőpohárból az üveglap ugyanarra a pontjára, vagy meghatározott vonalon mozgatva kell kiönteni az anyagot, amely maga előtt tolva a korábban kiöntött mennyiséget, szépen szétterül a lapon. Ráncos, gyűrött fóliát kapunk akkor, ha az elszívást idejében nem szüntettük meg, vagy ha az üveglap nem volt vízszintes. Az utóbbi esetben a gyűrődést az okozza, hogy az eltérő fóliavastagság miatt eltérő a zsugorodás mértéke is. 89
