Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Hervai Istvánné: József nádor öltözékének restaurálása
láthatóvá vált, hogy oldja a fémkorróziót. Ennek eredményeképpen a posztón levő fekete foltok elhalványodtak, illetve megfakultak, de sajnos teljesen eltüntetni nem lehetett őket. Az irodalomból és a gyakorlatból eddig ismert hatékony fémtisztítószerek textiliák esetében sem technikai, sem technológiai szempontból nem alkalmazhatók. A fém korróziós termékeinek eltávolítása után a textilrészeket Evamin CC-bol és Mavecid ED4-ből készített 10%-os mosófürdőbe helyeztük. Ennek során még leoldódtak szennyeződések. A fürdőt többször cseréltük, majd bő vizzel öblítettük. A mente és a dolmány selyembélését hasonló módon tisztítottuk. Ezután az öltözék részeit papírvattán kiteregettük, és megszárítottuk. 3. 5. A feldolgozáshoz használt anyag kiválasztása A textil restaurálására szánt anyag kiválasztása minden egyes tárgy esetében más-más probléma megoldását igényli. A posztó anyagánál figyelemmel kellett lennünk a vastagságra és az alábélelő anyag tartására is. A düftin felülete megfelelő lett volna, bizonyos részekhez azonban vastag. (A kereskedelemben nem kapható fehér vagy nyers színben. ) Gondoltunk filc kiegészítésre is. Ebben az esetben vászon lett volna az alábélelő anyag, és a filc a hiányok pótlását szolgálta volna. Azonban a legvékonyabb filc is, amely kapható, vastagabb mint az eredeti posztó elvékonyodott részei. így esett a választás a flanell anyagra. Ez vászonkö- tésíí, pamutszálból készült textilia, jól festhető. Felülete bolyhozott, tehát hasonló a posztóhoz. Kötésnemük is egyező. 3. 6. Az összeállítás módja A flanellt direkt szinezék (Direktedbraun BBN) híg NaCl-os oldatával megfelelő szintire festettük, bő vízzel kiöblítettük, s száradás után kivasaltuk. Ezután feszítő keretre erősítettük, majd ráférceltük a restaurálásra szánt darabot, állandóan figyelve a szabásminta méreteit. A mente eleje és hátrészének felerősítését a hímzésrész felvarrásával kezdtük, hogy kifeszüljön, és ne húzza össze a posztót. (VII. t. 4.) A szakadásoknál és az alábélelő anyag találkozásánál átfogó öltéssel levarrtuk. A hímzés felbomlott részeit úgy erősítettük vissza, hogy a laposöltések mintáját vastagabb posztóból kivágtuk, és a fémszálat ennek két oldalán egy-egy szállal levarrtuk. Az alátétanyagra való feldolgozás egyágú vékony lenszállal történt, melyet szintén megfelelő színűre festettünk. Az ujjak restaurálásánál az alábélelő anyag tartásának erősítésére vászonbélést használtunk, nehogy a csuklót díszítő vastag nehéz hímzés a flanellt hamar meggyengitse. A selyembélés szakadozott részein vékony tisztaselyem muszlinra erősítettük fel az eredeti anyagot. Sodratlan vékony selyemszállal, lefogó öltéssel erősítettük fel. (Egymástól fél centiméter távolságban haladó hosszp levarrószál, melyet alulról felszúrva egy-egy ponton lefogunk. ) Az összeállítást az eredeti varrások mentén készítettük, kétágú sodort pamutcérnával, az eredetihez hasonlóan, gépöltéssel. (VII. t. 5. ) 77
