Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Hervai Istvánné: József nádor öltözékének restaurálása

láthatóvá vált, hogy oldja a fémkorróziót. Ennek eredményeképpen a posz­tón levő fekete foltok elhalványodtak, illetve megfakultak, de sajnos tel­jesen eltüntetni nem lehetett őket. Az irodalomból és a gyakorlatból eddig ismert hatékony fémtisztító­szerek textiliák esetében sem technikai, sem technológiai szempontból nem alkalmazhatók. A fém korróziós termékeinek eltávolítása után a tex­tilrészeket Evamin CC-bol és Mavecid ED4-ből készített 10%-os mosófür­dőbe helyeztük. Ennek során még leoldódtak szennyeződések. A fürdőt többször cseréltük, majd bő vizzel öblítettük. A mente és a dolmány se­lyembélését hasonló módon tisztítottuk. Ezután az öltözék részeit papír­vattán kiteregettük, és megszárítottuk. 3. 5. A feldolgozáshoz használt anyag kiválasztása A textil restaurálására szánt anyag kiválasztása minden egyes tárgy esetében más-más probléma megoldását igényli. A posztó anyagánál figye­lemmel kellett lennünk a vastagságra és az alábélelő anyag tartására is. A düftin felülete megfelelő lett volna, bizonyos részekhez azonban vastag. (A kereskedelemben nem kapható fehér vagy nyers színben. ) Gondoltunk filc kiegészítésre is. Ebben az esetben vászon lett volna az alábélelő anyag, és a filc a hiányok pótlását szolgálta volna. Azonban a legvékonyabb filc is, amely kapható, vastagabb mint az eredeti posztó el­vékonyodott részei. így esett a választás a flanell anyagra. Ez vászonkö- tésíí, pamutszálból készült textilia, jól festhető. Felülete bolyhozott, tehát hasonló a posztóhoz. Kötésnemük is egyező. 3. 6. Az összeállítás módja A flanellt direkt szinezék (Direktedbraun BBN) híg NaCl-os oldatával megfelelő szintire festettük, bő vízzel kiöblítettük, s száradás után kiva­saltuk. Ezután feszítő keretre erősítettük, majd ráférceltük a restaurálás­ra szánt darabot, állandóan figyelve a szabásminta méreteit. A mente eleje és hátrészének felerősítését a hímzésrész felvarrásával kezdtük, hogy kifeszüljön, és ne húzza össze a posztót. (VII. t. 4.) A sza­kadásoknál és az alábélelő anyag találkozásánál átfogó öltéssel levarrtuk. A hímzés felbomlott részeit úgy erősítettük vissza, hogy a laposöltések mintáját vastagabb posztóból kivágtuk, és a fémszálat ennek két oldalán egy-egy szállal levarrtuk. Az alátétanyagra való feldolgozás egyágú vékony lenszállal történt, me­lyet szintén megfelelő színűre festettünk. Az ujjak restaurálásánál az alá­bélelő anyag tartásának erősítésére vászonbélést használtunk, nehogy a csuklót díszítő vastag nehéz hímzés a flanellt hamar meggyengitse. A selyembélés szakadozott részein vékony tisztaselyem muszlinra erő­sítettük fel az eredeti anyagot. Sodratlan vékony selyemszállal, lefogó öl­téssel erősítettük fel. (Egymástól fél centiméter távolságban haladó hosszp levarrószál, melyet alulról felszúrva egy-egy ponton lefogunk. ) Az összeállítást az eredeti varrások mentén készítettük, kétágú sodort pamutcérnával, az eredetihez hasonlóan, gépöltéssel. (VII. t. 5. ) 77

Next

/
Thumbnails
Contents